Titok, elhallgatás, őszinteség

Fülszöveg

A "Mesterkurzus" eddigi összejövetelein igyekezett hűséges maradni rangos címéhez. Meggyőződésünk, hogy kurzusunk szereplői nem tartják magukat mestereknek, hanem tudósai vagy kitűnő gyakorlati szakemberei egy-egy tudományterületnek. Szándékunk az volt, hogy a mindennapos élet valamelyik fontos problémáját szellemileg körüljárjuk, és több oldalról megvilágítsuk, lehetőleg a fiziológia, a pszichiátria, a pszichológia és a művészet szempontjából.
Talán ismeri az olvasó: A titkot űztük mindahányan, s az évek szálltak, mint a percek... Ezek Faludy György Villon átköltéséből a Haláltánc-ballada sorai.
Ki az közülünk, aki gyerekkora óta nem űzi a titkokat? Aki nem ment barátaival titokzatos felfedező utakra, aki nem leselkedett szülei hálószobájánál, s ki az, akit - legyen bár felnőtt - nem vonzanak a világ és az emberek titkai: a kutatóktól, a felfedezőktől kezdve a politikusokon és a művészeteken át a társasági emberekig? Ámde ki az, aki közülünk nem az igazmondás, az őszinteség híve? Ki az, aki ne vívódott volna nehéz vagy tragikus élethelyzeteiben: elmondhatom? Nem mondhatom? Vajon elhallgathatom-e?
Ezekre a kérdésekre próbál felelni a Mesterkurzus három előadója: Csernus Imre orvos, Kígyós Éva pszichológus és Popper Péter író. Őszintén válaszolnak, nem kímélve saját magukat sem. Sokszor megpróbálnak személyes élményeiken keresztül közelíteni a témához. Vagyis nem tanítani akarnak, hanem beszélgetni és elgondolkodtatni.
Fogadják ezt a kötetet is a többihez hasonló érdeklődéssel és szeretettel. Vissza