Titkok titka/Viharfelhők alatt/A feldeggi árva

Fülszöveg

Titkok titka
Részlet a könyvből:

Az elegáns szálloda tágas, fényűzően berendezett éttermében már majdnem valamennyi asztal foglalt volt. Az egyik, amelyet több személyre terítettek és virágokkal díszítettek, kizárólag Udo von Pressen földbirtokos rendelkezésére állt, berlini tartózkodásának teljes ideje alatt.
Von Pressen úr hamarosan be is lépett az ajtón. Karján még mindig elbűvölően szép hitvese vonult, akiről senki sem mondta volna meg, hogy huszonkét éves fia van. A hölgyről habozás nélkül elhitte volna bárki, hogy harmincas évei elején jár. Férje huszonöt esztendővel volt idősebb nála, ám akaraterőről árulkodó arcával és sűrű, ősz hajával még mindig impozáns látványt nyújtott.
Az idős úr az asztalukhoz vezette nejét, és udvariasan alá akarta segíteni a karosszéket, de unokaöccse, Ralf Brand megelőzte. A fiatalember a házaspár egyetlen gyermekének, Horstnak a társaságában érkezett az étterembe.
Von Pressen asszony hűvösen megköszönte az előzékenységét, férje pedig barátságosan biccentett felé.
- Sohasem késlekedsz, ha kimutathatod nagynénéd iránti figyelmességedet, Ralf. Horst példát vehetne rólad - mondta, és szemrehányó pillantást vetett a fiára.
Horst von Pressen rezzenéstelen nyugalommal felkacagott.
- Ugyan, papa, semmi értelme nem lenne, hogy versenyre keljek Ralffal. Mindenben magasan fölöttem áll.

Viharfelhők alatt

Udo von Pressen földbirtokos imádattal csüng fián, Horston. Nem tudja, hogy a gyermek nem az övé, hanem feleségének Hans Delmhorsttal folytatott viszonyából született. Helma von Pressen az évek folyamán őszintén megszereti férjét, ahhoz azonban soha nem sikerül erőt és bátorságot gyűjtenie, hogy megvallja neki az igazságot. Ám egyszer csak váratlanul előkerül a húsz éve eltűnt Hans Delmhorst, és egykoron neki küldött levelével zsarolni kezdi Helmát. Az asszonynak teljesítenie kell a követeléseket, mert ellenszegülésével túl sokat kockáztatna: férje szerelmét és megbecsülését, Horst örökségét, s nem utolsósorban csalása elleplezésében segédkező nővére és sógora megélhetését. Helma régi bűne emellett két fiatal, az önzetlen Ralf Brand és az elbűvölő Rosmarie Buchwald vonzalmára is árnyékot vet...

A feldeggi árva
Részlet a könyvből:

A Feldegg-kúria teraszán 1914 nyár elején két ifjú hölgy üldögélt. Élvezték az első meleg napsugarakat, és közben kézimunkáztak.
- Bárcsak tudnám, mi értelme az unalmas hímzésnek! A mamának már egész szekrénye tele van ezekkel a vackokkal, és soha még csak elő sem veszi őket - dohogott a fiatalabbik hölgy, egy elbűvölő bakfis, és kérdőn nézett társnőjére.
- A mamádnak tetszenek a kézimunkák, Gusti - felelte Ursula von Ranch.
Gusti von Feldegg nagyot sóhajtott, és meglengette a hímzését.
- Eredj már, Ursula! Ha egyszer lesüllyesztette őket a szekrényébe, többé feléjük sem néz. Lég őszinte, és valld be, téged is untat az értelmetlen munka, csak nem mered bevallani.
Ursula nem nézett fel a hímzéséből, de halványan elpirult.
- Tévedsz. Örülök, hogy hasznomat veszik. Minél többet dolgozom, annál kevésbé érzem fölöslegesnek magam.
Gusti az asztalon álló kosárkába hajította a hímzést.
- Szegény Hamupipőke! Tudom, tudom! Minden áldott nap térden állva kellene hálát adnod a Jóistennek, de még inkább tiszteletre méltó gyámodnak és egész nagyra becsült családjának, hogy szüleid halála után befogadtak hajlékukba. Csodálom, hogy eme jótétemény súlya alatt még nem roppantál össze, vagy nem bőszültél fel. Én ez utóbbit tettem volna a helyedben. Vissza