Titánkezelés hatása a paradicsom szénhidráttartalmára és foszfofruktokináz enzimének aktivitására

Előszó

Titán (III)-szulfátot permetezve a szőlő levelére, megnőtt a bogyók cukortartalma, nőtt a cukorfok (Dobrolubskij, Tanurkov és Strachov, 1981). A szőlő titán-aszkorbátos kezelése hasonlóképpen megnövelte a cukortartalmat a bogyókban (Duda, Fehér és Pais, 1978), Ammónium-titán (III)-szulfátot a talajba juttatva nőtt a cukorrépa szacharóztartalma (Ruckaja, 1976). 1-10 mt Ti/dm3 koncentrációban a levélzetre permetezett titán-aszkorbát (Titavit) megnövelte az alma, szőlő, csemegekukorica, cukorrépa, zöldborsó és paradicsom termésének szénhidrát-, illetve cukortartalmát (Pais, 1983).
Hét különféle szervetlen titánvegyületet savanyú kémhatású (pH=5,6) talajba juttatva nőtt a paradicsom hozama és a bogyók cukortartalma. A titánvegyületek mobilitása a talaj pH-jának csökkenésével nő ugyan, de kevéssé valószínű, hogy a fenti hatást a jelentős titánfelvétel okozta: az eredményeket a titánvegyületeknek a magántoxicitást csökkentő hatásával hozták kapcsolatba (Cheng, 1981). Paradicsom levelét diciklo-pentadienil-titán-kloriddal permetezve (tenyészedés kísérletben) megnőtt a növények szárazanyag-termelése, talajkezelés esetében azonban ez a hatás elmaradt (Ram, Verloo és Cottenie, 1988). Vízkultúrás paradicsom kísérletben a levélre juttatott titán-aszkorbát megnövelte a növény tömegét és a termés szárazanyagtartalmát (Czekalski et al., 1985). Vissza