Tisztítótűz

Fülszöveg

Húsz évig lappangott Robert Flinker műve. Annyira elült ez a mű a romániai német irodalom egészétől, hogy ugyancsak nehéz besorolására összehasonlítási alapot találni. Az irodalom ismerői persze az elbeszélések és kivált a regény olvastán a nagy mintaképekre, elsősorban Franz Kafkára gondolnak majd. Robert Flinker kétségtelenül ismerte Kafkát, a lehetséges vagy valószínű hatás tehát nem vitatható. És Robert Flinker mégsem Kafka-epigon. Műve a legteljesebb mértékben saját élményeiből fakadt, s aki azt is tudja, milyen tragikus véget ért, mikor 1945-ben önkezével vetett véget életének, mélységesen megrendül attól, mennyire fedte egymást az író műve és élete.
Robert Flinker legtöbb elbeszélésének kiindulópontja a látszat és valóság ellentmondása az emberi életben. S a látszat és valóság ellentmondásában nemcsak arról van szó, hogy az emberek elrejtik embertársaik elől, ami lelkük mélyén történik, sokkal súlyosabban esik latba az a tény, hogy saját lényüket illető felismeréseiket is elnyomják tudatukban, visszariadnak attól, hogy olyannak lássák magukat, amilyenek a valóságban. Válságos helyzetekben aztán - és Flinker alakjai gyakran, látszólag hirtelen és váratlanul, belsőleg azonban kikerülhetetlen következetességgel kerülnek sarkalatos helyzetekbe - elemi erővel tör felszínre a tudat alá kényszerített, s akkor az ember saját bírájává s egyszersmind vádlottá válik. Nemcsak a Tisztítótűz című regénynek, de Flinker szinte valamennyi elbeszélésének ilyen "per" a tárgya. Vissza