Előszó
Kötetünk öt évszázad nyílt leveleiből nyújt válogatást - sajátos magyar történelmi, kultúrtörténeti tablót kap az olvasó, hiszen ezek az alkotások az elmúlt századok történelmének és kultúrájának pontos, ugyanakkor lényegi lenyomatai is. A magyar szellemi élet nagyjainak leveleit korabeli újságokból, napilapokból, folyóiratokból, könyvészeti anyagokból és közgyűjtemények aprónyomtatvány-gyűjteményéből állítottuk össze. A kötetben szereplő 90 nyílt levélben több mint 70 levélíró nyilatkozik meg. Olyan írók, tudósok és politikusok fejtik ki véleményüket a nyilvánosságnak szánt levelekben, mint Eötvös Loránd, Trefort Ágoston, Gyulai Pál, Szekfű Gyula, Kossuth Lajos, Andrássy Gyula, Jókai Mór, Karinthy Frigyes, József Attila, Babits Mihály, Ady Endre, Kosztolányi Dezső, Szabó Dezső, Veres Péter, Németh László, Lukács György, Márai Sándor, Tamási Áron, Déry Tibor stb.
A nyílt levél, mint irodalomtörténeti dokumentum, és mint irodalomelméleti és publicisztikai műfaj, funkcióját és stílusbeli sajátosságait tekintve sokat változott az évszázadok alatt. Megőrzi számunkra a szerző értékrendjén túl egy-egy korszak gondolat- és ízlésvilágát, mentalitását, szokásait, általános felfogását, vitatkozási stílusát, irodalmi és nyelvi kultúráját, sajátos grammatikáját, s mi több, nyomon követhetjük mindazokat a témákat, problémákat és gondolatokat, melyek korszakonként, ebben a sajátos levélformában láttak napvilágot. A levél minden korban kedvelt megnyilatkozási forma volt - nem véletlen, hiszen az írásbeliség egyik legrégebbi műfajáról van szó.
Vissza