Tisztelet Gödöllőnek

Előszó

Részlet:
BEKÖSZÖNTŐ
1996 tavaszán is bomladoznak a rügyek, készülődik a természet, hogy ismét megmutassa magát. Megvívta örök harcát a téllel és most jöhet a kibontakozás, a virágzás, a kiteljesedés. S ebben a nagy körforgásban ma is ott áll, tévelyeg, figyel, keres az alkotni vágyó ember. Az az ember, aki úgy érzi, valamivel többre képes, mint az átlag. Az élet különböző megnyilvánulásaiból többet, vagy mást lát meg, mint a többség. Úgy érzi, hogy ezzel a másként látással kell valamit kezdenie. S az alkotó ember elkezdi rajzolni, festeni, agyagot formázni, fát, követ megmunkálni. Alkot saját gyönyörűségére és mások örömére. Közben úgy érzi, az egész világgal. Ha szűkebb és tágabb környezete észreveszi őt, ha támogatja és másokkal is láttatja, akkor lelke-teste megbékél és boldogan tárja elénk szívének, eszének produktumait.
1996 tavasza nemcsak a bontakozó természet megújuló ünnepe, hanem a Kárpát-medencébe érkező, honfoglaló magyarságra való millecentenáris emlékezés kezdete is. A 30 éve várossá lett Gödöllő eme évforduló tavaszi nyitányának szánja művészeinek kiállítását.
Büszke öröm tölt el bennünket, hogy Gödöllőn, a nagy szecessziós korszak után beállt kényszerű művészeti csend nem a megrekedést jelentette. Hossza csend után - a tavaszi természethez hasonlóan - rügyeket bontott és alkotni kezdett Gödöllőn az önmagát kifejezni akaró ember. Volt hova visszatekintenie! Vissza