Fülszöveg
mmiim
Nemcsak Felső- és Alsógalla, ahol feleségemmel, fiammal, menyemmel és unokáimmal élek, hanem Tatabánya egésze - a régi bányatelepek hatajtós házaival, kimerült, elhagyott aknáival, aknatornyaival, magasállványaival, meddőhányóival is tarkított föld -már régóta az én szűkebb hazám is. Itt nősültem meg, itt születtek a gyermekeim és az unokáim. De szülőföldem orgonaillatú temetői, eget cirógató jegenyéi ma is a lelkemben élnek.
Gyermekkoromban és felnőttkorom egy jelentős, összesen mintegy három évtizedet felölelő szakaszában Szatmárbán, Fehérgyarmaton éltem. Egy évig laktam Tiszabecsen, és egy esztendeig Csekében is, ahol nemzeti énekünk, a Himnusz született. Büszke vagyok rá, hogy azon a tájon nőttem fel, amelyről a Hét krajcárt köszöntő Ady a következőket írta: „Bölcs világ ez, legmagyarabb világa a világnak. Itt az emberek nem hazudnak akarattal, ha keserű a szájuk, köpnek, ha viszket a tenyerük, ütnek".
Az én „Csabibirodalmam" Szatmár-Bereg, - én csak itt lehetek újra...
Tovább
Fülszöveg
mmiim
Nemcsak Felső- és Alsógalla, ahol feleségemmel, fiammal, menyemmel és unokáimmal élek, hanem Tatabánya egésze - a régi bányatelepek hatajtós házaival, kimerült, elhagyott aknáival, aknatornyaival, magasállványaival, meddőhányóival is tarkított föld -már régóta az én szűkebb hazám is. Itt nősültem meg, itt születtek a gyermekeim és az unokáim. De szülőföldem orgonaillatú temetői, eget cirógató jegenyéi ma is a lelkemben élnek.
Gyermekkoromban és felnőttkorom egy jelentős, összesen mintegy három évtizedet felölelő szakaszában Szatmárbán, Fehérgyarmaton éltem. Egy évig laktam Tiszabecsen, és egy esztendeig Csekében is, ahol nemzeti énekünk, a Himnusz született. Büszke vagyok rá, hogy azon a tájon nőttem fel, amelyről a Hét krajcárt köszöntő Ady a következőket írta: „Bölcs világ ez, legmagyarabb világa a világnak. Itt az emberek nem hazudnak akarattal, ha keserű a szájuk, köpnek, ha viszket a tenyerük, ütnek".
Az én „Csabibirodalmam" Szatmár-Bereg, - én csak itt lehetek újra boldog gyerek - „Édesanya-Gyarmat" s „Apalád-Botpalád", ahol újra együtt van a régi család, / ahol a „Pé-apás" s „eny-anyás" Penyige végén megigéz az i-s és az e-s IGE, / ahol a lelkemben mindent tisztára mos, a kis Túr, a cserfes Tisza és a Szamos, / ahol szemem és szám ámulatba csalja a bűbájos Kisar, a szép „Illancsfalva", / fecskecsicsergéssel fogad a csupa kecs Matolcs, Ricse, Csécse, Cseke, Kölese és Becs, / s mint Kosztolányinál a csodás Ilona, i-o-a- ibolyaillattal Milota.
Lelkem alapvetően Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei emberek, szüleim, testvérem, tanáraim, barátaim, kollégáim és tanítványaim lelke által formálódott. Tatabányán, ahol most élek, már csak gazdagodott.
Azért rakta kissé félre fészkét, a Vértestől védve,
egy völgyben, hol árnyék borul mindenre, a fényes Turul,
hogy fiókáját ne csenje el Gerecse kerecsenje.
A Turul megtollasodott, nagyra nőtt, megizmosodott
fiókáját büszkén nézi, a kardjával óvja, védi,
meleg szemmel melengeti, pajzsával árnyat tart neki,
s védi, mint apa a lányát, városunkat. Tatabányát.
Jól érzem magam ebben az „emberarcú bányászvárosban", de azért mindig hazahúz Fehérgyarmatnak, a meleg leheletű szülőhelynek és vidékének az „édes gravitációja".
E kis kötetben lévő, két „szülőföldemmel" kapcsolatos írásaimmal azt szeretném bizonyítani, hogy minél több arc ránk süt, ránk ragyog, a mi arcunk is annál jobban fénylik, hogy az ember élete attól erős, hogy más emberéletek, lelkek vannak beleszőve.
Szilvási Csaba
9789638710642
Vissza