Tiszamenti ének

Előszó

Antológiánk 20. századi helyi költők, régiek és maiak műveiből mutat be egy csokorravalót. A hat régi költő: Csordás Nagy Dezső (1913-1978), Galyasi Miklós (1903-1974), Moldvay Győző (1925-1996), Pákozdy Ferenc (1904-1970), Simonka György (Csomorkányi Pál, 1887-1982), Vöröss István (1922-1947). A maiak: Fenyvesi Félix Lajos (1946-), Nikolin (Szabó) Éva (1932-), és Papp Lajos (1936-).
A kilenc költő tevékenysége e most letelő magyar évezred utolsó századának szinte teljes terjedelmét, egész súlyos történelmét átfogja. Pákozdy Ferenc és Galyasi Miklós a húszas években kezd publikálni, az első kötet, A Tisza sirálya (Pákozdy) 1927-es, a legfrissebb két gyűjtemény: Fenyvesi Félix Lajostól az Időmalom, és Nikolin Eva versei, a Szög és kereszt, - 1994-es kiadású.
Pákozdy Ferenc és Vöröss István (akikről maga Németh László írt egyértelmű elismeréssel), de a többiek is, történelmünk tanúi, egyaránt szóltak az itt és most etikai parancsáról, és a táj haza szeretetéről. Közös szülőföldünk, a Dél-alföld, az Alsó-Tiszavidék volt számukra az anteuszi alap, az arhimedeszi pont, ez adta nyelvüket, témájukat, erről, ennek népéről szóltak szociális érzékenységgel, magyarságféltéssel. Válogatott verseik gyűjteménye, e nyolcvan-száz írás útibatyu lehet a Tiszamente minden polgárának a következő évszázadra.
Csordás Nagy Dezső, Moldvay Győző és Pákozdy Ferenc verseit Földvári László, a Galyasi Miklós, Simonka György, Vöröss István szövegeket Kőszegfalvi Ferenc válogatta. A Fenyvesi Félix Lajos, Papp Lajos és Szabó Eva műveket a szerzők maguk adták bemutatkozó szövegekkel együtt.
A szerkesztők Vissza