Tisza Lajos és Szeged

Előszó

Részlet a könyvből:

A KÜLDETÉS.

Az a modern fejlődés, amelynek Szeged a közelmúltban nekiindult, akaratlanul is visszaidézi az emlékezetbe a pusztulásnak, a kopár reménytelenségnek azt a korát, amikor az Alföld metropolisának hullámsirja fölött az emberek millióinak szemében gyászkönyv ült. Akkor vált ki a siratok a vigasztalók, a jobb jövőben bizakodók sorából egy ércerejü ember, - vitézi köntösben járó, sarkantyús hősök ivadéka, - aki erősen elhatározta, hogy a rakoncátlan vizet visszautasitja medrébe és a rommá lett régi város helyére uj, diszes, külsőre és belsőre egyaránt életerős várost varázsol.
Ehhez a nagyszerű programhoz Tisza Lajosban nemcsak az eltökélés szárnyalása volt meg, hanem az elme átgondoló zsenije, az akarat meg nem rokkanó ereje, a szakértelem megtéveszthetetlensége és a munkának semmi akadályától vissza nem rettenő szeretete. Attól a pillanattól kezdve, hogy a nagy munkára vállalkozott, egész gondolatvilága, minden leleményessége, tudásának egész impozáns összesége erre a hatalmas feladatra koncentrálódott.
A külsején a lelkének viharzásai sohasem hagytak nyomot. Szinte szoborszerüen hideg volt a felületes szemlélő előtt. De belsejének kohójában szüntelenül izzottak a grandiózus tervek, amelyeknek egyedüli végcélja e város mennél jobb, szebb, célszerűbb és az egyesekre a lehető legméltányosabb kiépítése volt. Vissza