Iparosok és kereskedők a két világháború közötti Magyarországon

Előszó

E kötet tanulmányai nem ölelik fel az iparosok és kereskedők életének minden területét, nem tárgyalják a helyzetüket meghatározó valamennyi tényezőt. Egymáshoz kapcsolódó témáik és egymást kiegészítő megközelítésük az országos átfogó adatoktól az egyes régiókon át a személyes sorsok alakulása felé haladva végső fokon egy központi gondolat vagy probléma körül helyezkednek el. Ez az egy probléma valójában igen összetett. Magában foglalja az iparosok, kereskedők s részben altisztek társadalmi helyének, ezzel egyenrangú fontosságúan helyváltoztatási lehetőségének, valamint tanultságának viszonyát, kölcsönös meghatározottságát.
Abban, hogy az iparos és kereskedő a maga szakmájában ténylegesen mester legyen, hogy szakmai tudása anyagi sikert és társadalmi elismerést hozzon, a szakmatanulás meghatározó kiindulási pont volt. Meg kellett tehát ismernünk, hogyan s miként szerezte szaktudását. Társadalmi megítélése, valamint a mobilitás szempontjából viszont a két háború közölt egyre nagyobb fontossággal bírt iskolai végzettségének színvonala. Szükségszerű volt tehát, hogy megkülönböztetett figyelmet szenteljünk az általános tanultságnak. Vizsgálódásunk ezekből következően kiterjedt azokra az igen különböző tényezőkre és körülményekre, amelyek a korszak aktív iparosainak, kereskedőinek lehetőségeit az általános műveltség és szaktudás megszerzésében meghatározták vagy befolyásolták. Ezzel összefüggésben sem e rétegek lehetséges utánpótlási helyzetének, sem gyermekei jövőjének várható alakulását nem mellőzhettük. Mindemellett nem fetisizáltuk az iskolázottságot, annak mértékét, hanem igyekeztünk figyelembe venni a realitásokat: a korszak általánosan adott viszonyait, elfogadott értékrendjét, de a feltételeket is, amelyek gyakorlati keretei voltak az ipargyakorlásnak, a kereskedésnek.
Amikor a társadalmi helyváltoztatás lehetőségét számba vettük, nem tévesztettük szem elől, hogy elhibázott lenne abszolutizálni a mobilitást, a társadalmi emelkedést, a rétegekből való felfelé lépést. A szakmai, erkölcsi, társadalmi értékek továbbhagyományozásának ugyanis az a feltétele, hogy megőrződjék bizonyos kontinuitás. Iparos- és kereskedődinasztiák kialakulása a „helyben maradás" nélkül nem lett volna lehetséges. Az egymást követő generációk olyan, a társadalom szempontjából elengedhetetlen stabilitást, nélkülözhetetlen ismereteket és magatartásformát örökítettek tovább, amelyeknek hiányára a jelen kor csak akkor ébredt rá, amikor már - a második világháborút követő gazdaság- és társadalompolitika következtében - a kisiparosokat, kiskereskedőket társadalmi értelemben megsemmisítette. Hosszú időre eltűnt az az iparos, az a kereskedő, aki szaktudásával, megbízhatóságával, becsületességével, mértékletes életmódjával, hosszú távra tervezett üzlet-, haszon- és családpolitikájával szerzett tekintélyt és megbecsülést magának.
Noha figyelmünket a két világháború közötti időszakra irányítottuk, a történetiség elvét követve s a viszonyítás érdekében vissza és előre is nyúltunk az időben. Ezt az egyes tanulmányok címeiben, mivel természetesnek tekintettük, külön-külön nem jeleztük. Vissza