Előszó
Ki ne vágyódna e déli, napsugaras, csodálatos ország városaiba, tájaira? Ki nem hallott még palotái, templomai, szökőkútjai szépségéről, az olaszok kedvességéről, szívességéről?
Itália...
Tovább
Előszó
Ki ne vágyódna e déli, napsugaras, csodálatos ország városaiba, tájaira? Ki nem hallott még palotái, templomai, szökőkútjai szépségéről, az olaszok kedvességéről, szívességéről?
Itália építészete: derűs, arányos, változatos, komoly és mégis könnyed, klasszikus és példamutató. Itália szépséges terein megannyi ember; olasz, francia, angol, kanadai, arab, néger, japán és maláj, osztrák és - természetesen - magyar...
A szerző is - mint oly sokan - gyermekkora óta vágyódott Olaszhonba; nyolcévesen Leonardo életregényébe olvasott bele, s attól fogva Itália, a festészet, építészet, majd a "L'uomo Universale" - az univerzális ember - eszménye vonzotta. Festőnek készült, egy évig bölcsész, olasz-filozófia szakon, majd műegyetemi hallgató. 1950-ben építészmérnök, tanársegéd a műegyetem rajzi tanszékén, tervező a KÖZTI-ben. 1955- től visszatér Pécsre, tervező-építész, Pécs, Kaposvár, Szekszárd, Szombathely, Balatonföldvár egyes épületeinek tervezője.
Vissza