Előszó
MARCSA ESKÜVŐJE
- Marcsa!
Pillanatra csönd lett, aztán még több pillanat repült cl, de miután senkise jelentkezett, Záhony egyetemi tanár úr most már erősebben kiáltott:
- Marcsa!
Cérnahangon...
Tovább
Előszó
MARCSA ESKÜVŐJE
- Marcsa!
Pillanatra csönd lett, aztán még több pillanat repült cl, de miután senkise jelentkezett, Záhony egyetemi tanár úr most már erősebben kiáltott:
- Marcsa!
Cérnahangon kiáltott a tanár ur mind a kétszer, sőt másodszor még gixert is fogott, amin nem lehet csodálkozni, mert kis emberke volt az öreg. S ahogy, másodszor is kiszólt, hogy Marcsa! - a konyha felől csakugyan benyitott a Marcsa...
A Marcsa fiatal lány volt, talán csak tegnapelőtt lehetett, hogy kislánynak szólították utoljára. Fekete haját takaros kis kontyba szedte, a szeme kék volt, mint tavaszszal az olaszhoni ég...
A hasonlat föltétlenül találó, de nem uj s mivel akadozni kezdek, mint mindig, ha csinos fruskával találom magamat szemközt, egyszerűen ugy irom körül, hogy Záhony Marcsa azok közé a lányok közé tartozott, akikre ha először pillantunk rá, önkéntelenül kiszalad a szánkon:
- De bájos!
Marcsán kötényke volt ezúttal s a kötényen, jobbfelől, egy csomó kulcs csörgött, karikába fűzve. Ilyennek szoktuk képzelni a kislányt, amikor gazdasszonyt játszik...
Vissza 
Folytatás Microsoft-tal