Tilia

Előszó

A különböző elméleti tudományágak erdővel kapcsolatos kutatási részeredményeinek szintéziséből, vagyis a bioszférabiológiai, ezen belül erdőbiológiai ismeretekből egyértelműen következik, hogy erdeink a fatermesztési célú kezelések következtében éppúgy elpusztulnak, ha lassabban is, mint a hajdan búzatermesztésre, legeltetésre, városépítésre kijelölt területek erdei. Az is egyértelműen mutatkozik az erdők, a földi Élet tartós létezési feltételeinek következetes számbavételéből, hogy a Bioszféra határain kívüli, tehát külső környezeti változások, eredményeként a földi Élet végveszélybe került, s a veszélyeket csak különleges képességű populációk segítségével lehet elhárítani. Ilyen különleges képességekkel éppen az ember rendelkezik, csak ezeket a képességeinket eddig nem a Bioszféra erősítésére, gazdagítására, többek között az erdők éltetésére vetettük be, hanem ellenükre: gyengítésükre, szegényítésükre, élettelenítésükre, megsemmisítésükre.
A veszélyek elhárításához szükséges erdő-éltető, vagy erdő-regeneráló, erdőfenntartó szakma is szintézis eredménye, hiszen az erdészet, a vadászat, a vízrendezés, a halászat, a gombászat, a gyümölcstermesztés, stb. technológiarészleteinek az ötvözetét jelenti Szintézis azért is, mert ez a szakma nemcsak a mai technológiákból állt vagy állhat össze, hanem a régiekből, a már elfelejtettekből, meg a még ezután kikísérletezendőkből is. Az erdőéltetés a szakmai célokon és feladatokon kívül oktatási, átképzési, nevelési feladat is, mégpedig megfelelő szintetikus intézményrendszer keretein belül.
Ennek a tanulmánykötetnek az a célja, hogy fölhívja a figyelmet:
1.) erdeink területi és szerkezeti regenerációjának szükségességére is, lehetőségeire is;
2.) arra, hogy az erdeink létét fenyegető veszélyek, amelyek eredendően külső környezetiek, de közvetlenül és most emberiek és erdészetiek, nem tűnnek el attól, hogy a velük kapcsolatos kutatási eredményeket a hivatalos fórumok elhallgatják;
3.) ma talán még a siker reményében kezdhetnénk neki az erdő-éltetésnek, de ennek a reménynek napról napra kisebb az esélye;
4.) nem várhatjuk, hogy a politikusok maguktól tűzik ki az új célt, a tartós létezési feltételeknek megfelelő erdőállapot elérését az erdészek, s a társadalom minden tagja számára, ezért ezt nekünk kell kiharcolnunk; 5.) elsősorban az erdészeké a felelősség azért is, mert az ő kezükben, az ő felügyeletük alatt vannak erdeink, nekik kell példát mutatniuk a kutatási eredmények tudomásul vételéből és bevezetésében, az erdők érdekében megnyilvánuló különböző természetvédelmi, társadalmi, mezőgazdasági, stb. kezdeményezések segítésében, összehangolásában; Vissza