Az aradi vértanuk története

Előszó

Az aradi tizenhárom...
Sorban a neveik: Aulich Lajos, Damjanich János, Dessewffy Aristid, Kiss Ernő, Knezich Károly, Lahner György, Lázár Vilmos gróf, Leiningen Károly, Nagy Sándor József, Pöltenberg Ernő, Schweidel József, Török Ignác, Vécsey Károly...
S a többi vértanú, élén Batthyány Lajossal, az első felelős magyar miniszterelnökkel: emlékük eltörölhetetlenül ott él minden magyar ember szívében. És több ez az emlék puszta fájó visszagondolásnál! Arad vértanúi holtan is élő erőt jelentettek a letűnt évtizedekben. A magyar nemzeti élet függetlenségi vágyaiban, abban a le nem törhető törekvésben, hogy a magyar megint szabad nép legyen, az ő lelkük tüze is ott égett. A könnyen felejtő nemzet lelkét újra és újra éberré és ellenállóvá az aradi bitófák sötét árnya tette. Minden jelképezett ez az árnyék. Az évszázadokon át vívott hősies harcokat. A tenger áldozatot, a hullott vért, amit a magyar szabadságért, és életért olyan bőven adott: a majtényi síkon letörött zászlót, bujdosók fájdalmát, az idegen hatalom szörnyű kegyetlenségét: az árva magyar nép minden szenvedését. Ijesztő világossággal tárta fel a nemzet fölött uralkodó idegen hatalom szörnyű kegyetlenségét, azt a konok elszántságot, amellyel a magyar nép meggyengítésére és tönkretételére tört évszázadokon át. Aradon leplezetlenül állott ez a hatalom a nemzettel szemközt. Hiszen porban volt már a nemzet ereje. Nem volt miért szép szólamokat használni. Durván és irgalom nélkül vette el a magyarság legjobbjainak életét.
Vissza