Előszó
Részlet a könyvből:
"A májusi hold kerek képe még fehéren ragyog az égen; de keleten, a dombok mögött, amerre a tanya udvara látszik, a hajnal rózsás pírja önti már el az eget...
A mező szélén macska oson. Meg-megáll, leselkedve néz hátra, aztán továbbsiet.
Lassan világosodik, köröskörül felébred a táj. Felette most kék az égbolt, a messze csillagok egymás után pihenni térnek. Az emberi hangokat, lármát még varázserő köti a tanyák pelyhes ágyához... csak a pacsirták láthatatlan, hatalmas kara trillázik.
A macska egészen közönséges fajta.
Tömzsi, erős nyakán kis kerek fej, lába rövid, farka hajlékony, kerekded, meghajlott hátvonala csupa kecsesség. Alsófele csak has és potroh. Hasi szőre, mint teli zsák, himbálódzik mellétől lágyékáig - a macska tömérdek kölyköt hozhatott már világra, nem is tagadhatja.
A kerítésen valami fütyül, egér az, a cica megáll és felhasználja a jó alkalmat. Fülét hegyezi, - füle hirtelen megnyúlik, csaknem olyan, mint a nyúlé - már nem is macskafül, hanem kanál; épp csak a hegye hiányzik!
A süppedék éjszakai párájából zölden, harmatosan tűnik elő a nyári vetés síkja, a mesgyéken, árokszéleken minden virág a nap lángoló színeibe öltözik. Most már tisztán látszik a macska bundájának színe is."
Vissza