Tiéd a kert

Fülszöveg

Pályi András a hit és a kétely, az otthonosság és a kitaszítottság metszéspontjaiban szemléli hőseit, s nem engedi meg nekik, hogy elfelejtség, elhomályosítsák a múltat. E történetekben a jelen éles megvilágítása mintegy letagadhatatlanná teszi az emléket. Az ujj őrzi még érdes tapintását a gyerekkorban megkívánt igéző, mályvaszínű csészének, eleven a kép, és megsemmisíthetetlen a csésza sűrű-gőzölgő kakaó vagy ovomaltin illata. A vicéék fia bámulta kétségbeesett vággyal valaha az edényt és az emeleti kislányt, aki ebből s csészéből itta a reggelijét. A gyerekkor erotikus emlékeit nem lehet megsemmisíteni. A felnőtt férfi még ma is látja a templomban térdeplő rövid szoknyájú kislányt. Elérhetetlen messzeségben fekszik a kamaszfiú mellett a napozón a csokoládébarnára sült lány - a lány teste vágyat ébreszt benne, de idegen: akár a gyönyörű, védelmet, otthont ígérő kert volt.
A Tiéd a kert legtöbb írása leginkább lélektani nyomozásnak nevezhető, a szélesen hömpölygő körmondatokban, a filmszerűen pergő képsorokban a különböző motívumoknak és idősíkoknak úgy lesz közük egymáshoz, hogy azt a "rejtett" pillanatot hozzák premier plánba, melyről jobb szeretnénk nem szerezni tudomást - de amelyről képtelenek vagyunk nem tudni. Az író azokra a gyerekkori sebekre figyel, melynek mint a stigmák, kéretlenül fölvéreznek, amíg élünk. Vissza