Az öreg hölgy történetei

Előszó

Részlet a könyvből:
Az öreg hölgy betöltötte a nyolcvanhetedik évét. Születésnapjának megünneplésére lejött a hegyi kórházból: otthonában összegyűlt a család, kapott sok ajándékot, virágot, csókot jobb és bal orcájára, finom volt a vacsora, a hangulat emelkedett. Azóta két hét telt el, s az öreg hölgy így mondja a kórház új jövevényeinek: - Bizony, kedvesem, nyolcvannyolc éves vagyok. - Furcsa dolog. A harminc-negyven éves nő előszeretettel levesz a korából két-három, esetleg öt esztendőt, mintha restellné a sokasodó időt, elvégre nemrégen még fiatal lány volt! - az öregek inkább fölfelé kerekítik a korukat: hetvenkilenc éves és nyolcvanat mond, hiszen oly kellemes a fülnek: - Ne mondja, hetvennek néztem ...
A korral gyengül a fizikum és a szellem, kinél sebesen nekilódul a folyamat, kinél csupán halkan jelez. A fizikum! Törékenyebb a csont, egy rossz lépés, és már combnyaktörés, mankó, két bot, egy bot, megszokja az ember, akárcsak a pápaszemet, később a szürke hályogot a jobb szemén, műtéttel majd eltávolítják, majd, majd, hiszen a bal szeme kifogástalan. A fül - hát elég rohamosan romlik a hallás. Opera, színház, mozi, tévézés lassan a múlté, nem is hiányzik, este nyolc órakor olyan megkönnyebbülten helyezkedik el a párnáján, mintha a napját súlyos robotban töltötte volna. Erről szó sincs. Az öreg hölgy ifjú Nettije hetenként kétszer végigrepked a lakáson, porszívózik, mosogat, mos, vasal, bevásárol, boszorkányos gyorsasággal. Az öreg hölgynek kevés a tennivalója. Néha kisebb írásmunka, azután az íróasztala mellett pasziánszozás, keresztrejtvényfejtés, ebéd, könyv, alvás, a hetenkénti egy-két kártyaparti fénypontja a napjainak. S látogatják rokonok, fiatalabb barátok, barátnők, a korosztálya már cserben hagyta, végérvényesen eltávoztak, rendre, egyik a másik után. Lassanként úgy alakult, hogy mivel környezetében mindenkinek megvan a maga baja, betegség, anyagi gond, az öreg hölgyben elhatalmasodik bizonyos szégyenkezés, s azt mondja magában: Hogy jössz te ehhez! Milyen jogon élsz, dolgozol, olykor alaposan kifosztod kártyapartnereidet... A hallás, a látás, no persze, ez a korral jár, de szellemileg ...
Éppen erről van szó. Az öreg hölgy egy bizonyos napjáról. Ez idő tájt már ritkán hagyta el a házat. Vissza