Nyíl 1933. november 23.

Előszó

Részlet a lapból:

Ugy látszott, hogy elég korán van még. Mariska tehát nyugalmas lassúsággal sétált végig a Belvároson. Betartotta az összes szokásos stációkat. Az első volt a szűcs kirakata, amely előtt jó tíz percet töltött el. A bundáját nézegette, a gyönyörű, fehér hermelin bundát, amelyet már három hónappal ezelőtt kiválasztott magának, a többivel egyáltalában nem törődött, pedig volt ott még néhány szemre való darab. A hermelin magasan fölötte állott minden másnak, a lány áhítatos tisztelettel nézte, szinte símogatta a tekintetével. Próbálta elképzelni magának, milyen lehet a finom, lágy tapintása az ember testén, milyen lehet a selyembélés zizegése, amikor bele bújik az ember, milyen lehet a meleg, amellyel körülburkolja az estélyi ruhás, övig meztelen női testet a havas, hideg téli éjszakában. Az árát tudta, egyszer benn volt az üzletben és megkérdezte. Megmondták, hogy harmincötezer pengő, alkalmi vétel, de azt már nem merte kinyögni, hogy szeretné felpróbálni. Ugy érezte, hogy mindenki nyomban tisztában lesz vele, meglátják rajta, hogy nem komoly vevő és abból nagy botrány lesz. Ezért csak kintről, a kirakatüvegen át nézegette. Megállt előtte minden este, amikor a színházba ment, már a körút elején szívdobogást kapott, jaj Istenem, biztosan eladták a bundámat, azután, amikor meglátta a kirakatban fehéren, lágyan elomolva, kívánatosan; megnyugodott, és szinte vágytalanul, a műértő gyönyörűségével nézegette. Azelőtt egy csodás orosz mókus volt az ő bundája a kirakatban vagy három hónapig, de egy szép napon eltűnt, alighanem megvette valaki; ez bizony három-négy keserves napot jelentett. Mariska úgy érezte, hogy nagy igazságtalanság történt vele, a bundája nem várta meg. A hermelinnel biztosan nem lesz semmi baj, hiszen már nem tarthat soká. Most már jönnie kell a gazdag bankigazgatónak, vagy az amerikai milliomosnak, aki felfedezi Mariskát, elvégre is az úgy illik, hogy egy rendes operettgörl kapujában ott álljon az autó, esetleg kettő is. Ma már ilyen a világ, amint azt mindenki megtanulhatja a színházi lapokból és az intím színházi hírekből, amelyeket a kis lány a polgári iskola négy osztályában tanulmányozott a pad alatt. Szépen, nyugodtan ki kell várni. Ha az ember jól meggondolja, már ez a négy hónap is egy kicsit sok, amelyet az Operett színháznál eltöltött, soká nem tarthat, most már minden nap esedékes a nagy feltörés. Vissza