Thury György szerepe a dunántúli végvári harcokban

Előszó

Az igazi nagyság próbaköve a történelem, a múló idő. A valóban nagy cselekedetek nem vesznek el a történelem ködében, századok múltán is tisztelettel emlékezik meg róluk az utókor.
Az 1566-ban hősiesen megvédett Palota lakossága ma is sajátjának érzi és ápolja a nagy törökverő Thury György és névtelen harcostársai emlékét, akik a veszély óráiban, gyakran koldusszegényen, e hazát mindig igazán magukénak érezték, s hazaszeretetük beszédes bizonyítékául vérüket hullatták, életüket áldozták a magyar hazáért - védelmezve azt a barbár hódítás, a pusztulás ellen. Thury Györgyben olyan hőst tisztelhetünk, akit népünk egésze büszkén vall magáénak. Thury György küzdelme része annak a már-már emberfelet ti harcnak, amelyet a magyarság magára hagyatva - még harcában is kihasználva -, nemzeti létével együtt az európai civilizációt is védelmezve, óriási véráldozatok árán, de hősiesen folytatott a pusztító török hódítás ellen. Hiszem, hogy szerény munkám törleszt valamit abból az adósságból, amellyel történetírásunk a kor neves és névtelen vitézeinek tartozik és segíti történelemtanításunkat, ifjúságunk hazafias nevelését. Ennek szellemében végeztem kutatómunkámat s ennek szellemében mondok őszinte köszönetet mindazoknak, akik e könyv megjelenését lehetővé tették, mindenek előtt Várpalota Város Tanácsának, amely a hazai és külföldi levéltári kutatások feltételét biztosította számomra. Tanítványi hálával köszönöm egykori professzorom - e munkában lektorom -, Dr. Sinkovics István hasznos tanácsait útmutatásait.
Várpalota, 1974. szeptember
Dr. Huszár Pál Vissza