Thorma János

Előszó

Részlet:
Thorma János
Állandó kiállítás a kiskunhalasi múzeumban
Kollarics Gábor

Bevezetés
Thorma Jánost nem annyira a stílus, inkább a téma igazsága foglalkoztatta. A téma a hiteles elrendezését kereste, erkölcsi alapállása nem engedte, hogy az anyag diktáljon neki. Nem volt bevált, "eladható" festői módszere. Leginkább az emberi létezés társadalmi-történeti drámája izgatta. Michelangelo, Rembrandt, Munkácsy példája lebegett előtte. Ugyanakkor próbált haladni a korral, hátha "annak" van igaza, de érezte, hogy más feladat vár rá. Szinyei Merse Pál Majálisa, melyet hosszú szünet után az ezredéves kiállításon újra láthatott a közönség, lesz az általa is kezdeményezett művésztelep programadó alkotása. Őt ekkor mégsem a színpompás május, hanem a csatakos kora tavasz, a forradalom márciusa foglalkoztatta.
A nagy művek nagy tettek is. Ezek igézetében égett, míg bírta ereővel, aztán, ereje fogytával az ő vásznain is átvették a főszerepet a színek.
Thorma késői képei könnyed színvázlatoknak hatnak a történelmi tablók és természethű portrék környezetében. Fehérrel tört és egyensúlyban tartott színvilága, a széles ecsetvonásokkal jelzett alakok ábrázolásmódja a modern francia festők stílusát idézi. A késői időszakban alkotott művek modellje gyakran Thorma felesége volt (Festőnő, Domboldal), aki hasonló hangulatú festményein férjét örökítette meg.
A múzeum gyűjteménye a festőművész pályájának minden szakaszából értékes darabokat mutat be. Jelen kiadvány a mai közönségnek segít e művek megismerésében. Vissza