Az új ember

Fülszöveg

Szent János evangéliumában olvasunk egy beszélgetést, amelyben Jézus egy ember újjászületéséről beszél a zsidók egyik vezető írástudójával, Nikodémussal. Jézus azt mondja: „Ha valaki nem születik újonnan, nem láthatja meg az Isten országát" (Jn 3,3). Nikodémus ámultan kérdi: „Hogyan születhet valaki, amikor már öreg? Csak nem térhet vissza anyja méhébe azért, hogy újraszülessék?" De Jézus határozott szavakkal mond ellent: „Ha valaki nem születik víztől és Lélektől, nem mehet be az Isten országába. Ami testtől született, test az, és ami Lélektől született, lélek az. Ne csodálkozz, hogy ezt mondom neked: Újonnan kell születnetek. A szél arra fúj, amerre akar; hallod zúgását, de nem tudod, honnan jön, és hova megy: így van mindenki, aki a Lélektől született" (Jn 3,5-8).
Amiről Jézus beszél, az egy teljesen újfajta születés, amely végleges értelmet ad az életnek. Az első születés, a testből, előkészület a második születéshez elme és a szív lelki ébredésére. Újjászületni annyi - megszületni az egoizmuson, önzésen, individualitáson túl Krisztusban. A testből születni - beleszületni az emberi nembe annak küzdelmeivel, gyűlöletével, szeretetével, szenvedélyével és vágyaival. A lélekből születni - megszületni Istenben (vagy Isten országában) túl a gyűlöleten, túl a küzdelmen, békességben, szeretetben, örömben, önmegsemmisülésben, szolgálatban, gyengédségben, alázatban, erőben. Az újjászületés, amelyről Krisztus beszél, nem egyszeri esemény, hanem folyamatos, dinamikus, belső megújulás: „húsvét", amelyben az ember egyre jobban megszabadul az önzésétől, és nemcsak növekszik a szeretetben, hanem bizonyos értelemben ő maga válik szeretetté.
A szerző e művében elénk tárja, hogyan valósította meg életében ezt az újjászületést Thomas Merton, a XX. század egyik kiemelkedő lelki mestere, a szemlélődő, de élményeit írásban is megjelentető trappista szerzetes. Vissza