Jákob

Előszó

Részlet:

Pokolraszállás
Mélységes mély a multnak kútja. Vagy talán feneketlennek kellene mondani?
Feneketlennek még akkor is és talán éppen akkor, ha kizárólag és egyedül az ember az, akinek multjáról kérdés és szó esik: ez a rejtélyes lény, aki a magunk természeti-gyönyörűséges és természetfeletti-nyomorúságos létének tartálya, s akinek titka érthető módon minden kérdésünk és szavunk alfája és omegája s minden szavunkat hévvel és elfojtódással és minden kérdésünket izgalommal telíti. Mert éppen ekkor történik az, hogy minél mélyebben fürkészünk, minél messzebbre hatolunk s tapogatódzunk a mult alvilágába, az emberinek, történetének, művelődésének kezdeti alapjai tökéletesen megmérhetetlennek bizonyulnak, s mérőónunk elől, bármily kalandos távolságokba gombolyítjuk alá zsinegét, mindig újra és tovább húzódnak vissza a feneketlenségbe. Találóan mondhatjuk itt, hogy "újra és tovább", mert kutatóbuzgalmunkkal a kikutathatatlan csalfa játékot űz: látszatmegállókat és úticélokat kínál, melyek mögött, amint elértük őket, újabb multszakaszok tárulnak föl, ahogy a partjáró bolygása sem ér soha véget, mert minden egyes megmászott agyagos föveny-kulissza mögött új távolságok csábítanak új hegyfokok felé. Vissza

Fülszöveg

Jákob a bibliai ősatya, az ó-testamentumnak e rejtélyes és bonyolult alakja áll Thomas Mann új remekművének középpontjában. A ravasz üzletember, aki tál lencséért vásárolja meg az elsőszülöttség jogát s furfangos csellel csalja ki atyja áldását, a tiszteletreméltó pátriárka, aki tizenkét fiúnak ad életet s legendás gazdagságra tesz szert, az álomlátó költő, az égi lajtorja álmának álmodója egyesül ebben a csodálatos figurában. Thomas Mann azonban nem csupán Jákob alakját és életének groteszk és magasztos eseményekben gazdag történetét tárja elénk páratlan írói erővel. Körülötte egy egész világot varázsol föl, egy ismerős és mégis ismeretlen, a miénkhez hasonló, de mégis gyökeresen más világot: a Kelet rejtelmes és döbbenetes világát. Olyan világ ez, amelyben más az értéke az időnek, más a szemlélete a térnek és más a jelentése magának az embernek is. Ma és tegnap, itt és ott, én és te: könnyebben cserélődnek föl ebben a szivárványosan csillogó, bizonytalan atmoszférában, mint a miénkben - s Thomas Mann varázslatos írói nagysága éppen az, hogy a tegnapot mává, a távolt közellé s az elmúlt életet a mi életünkké tudja tenni. Igazi remekmű ez a regény: nagy tanulság és ritka élmény.
Thomas Mann a legnagyobb élő német író, s talán azt mondhatjuk, a világ legnagyobb élő írója, 1875-ben született Lübeckben. Alig 26 éves fiatalember volt, mikor a Buddenbrooks című regényével egyszerre a legelsők közé emelkedett. E nagy család-regény impresszionista színezésű, de a ragyogó színek alól a modern ember nagy kérdéseinek, nagy válságainak rajza klasszikus vonalakkal üt át. E válságok, nagy belső ellentétek feloldódásai foglalkoztatják Thomas Mannt minden művében. Sohasem írt túlságosan sokat, - bárha egyetemes érdeklődése a kultúra számos területére elvonzotta - de műveinek túlnyomó része örökbecsű alkotás. A Tonio Kröger, a Königliche Hoheit, a Tod in Venedig, az Unordnung und frühes Leid, a Mario und der Zauberer egy ragyogóan fölfelé ívelő pálya egyre mélyebb, egyre bonyolultabb, s ugyanakkor egyre tisztultabb útjelzői. 1924-ben jelent meg Zauberberg című regénye, mely nem csak az író lírájának, személyes kérdéseinek, hanem a mai Európa minden nagy, égető kérdésének életbe- és regénybeöntése. 1929-ben kapta meg a Nobel-díjat. Ezután már csak a végső kérdésekbe való költői elmerülés, az emberi lét örök titkainak kutatása s a létezés formáinak, időnek, térnek hatalmas szellemi felkészültséggel való vizsgálata maradt fönn az író számára. Most készülő nagy regénytrilógiája, melynek első része a Jákob, ezeknek a feladatoknak van szentelve. Bizonyos, hogy ebben a műben egy nagyszerű írói pálya ért felülmúlhatatlan csúcspontjához s áhitatos érdeklődéssel kell várnunk a következő részeket, melyek hamarosan kikerülnek az író műhelyéből. Vissza