Egy szélhámos vallomásai

Előszó

"Részlet a könyvből:

"Amikor most tollat veszek a kezembe, hogy teljes nyugalomban és elvonultságban, különben jó egészségben, csak fáradtan, nagyon fáradtan (úgyhogy alkalmasint apránként, minduntalan meg-megpihenve haladhatok majd előre munkámban), amikor tehát most nekiszánom magam, hogy tiszta és tetszetős kézírásommal a türelmes papírra bízzam vallomásaimat, átsuhan rajtam a meggondolás, vajon képzettségem és tanultságom elegendő-e ehhez a szellemi vállalkozáshoz. De mindaz, amit elmondandó vagyok, legsajátabb és legközvetlenebb élményeimből, megtévedéseimből és szenvedélyeimből gyűlt bennem össze, így az anyagot föltétlenül birtokolom, ezért hát ez a kétely legfeljebb arra vonatkozhat, ki tudom-e majd fejezni magam kellő tapintattal és ízléssel - márpedig ilyes dolgokban nézetem szerint, a szabályszerű és szépen bevégzett tanulmányok sokkal kevesebbet nyomnak a latban, mint a természet adta tehetség és a jó gyerekszoba. Ebben pedig volt részem, mert finom, bár léha polgári családból származom, engem és Olympia nővéremet több hónapon át egy Veveyből való francia kisasszony nevelt, aki azonban, minthogy közte és anyám közt, apámmal kapcsolatban, asszonyi vetélkedés támadt, kénytelen volt eltakarodni a háztól; keresztapám, Schimmelpreester, akivel nagyon bizalmas lábon álltam, közkedvelt művész volt, a városkában mindenki csak professzor úrnak hívta, jóllehet ez a szép és kívánatos cím hivatalosan talán meg sem illette; apám pedig kövér, elhízott ember létére nem volt híjával az egyéni kellemnek, és mindig súlyt vetett a választékos és világos kifejezésmódra. Nagyanyjától francia vért örökölt, diákéveit Franciaországban töltötte, és azzal dicsekedett, hogy úgy ismeri Párizst, mint a tenyerét." Vissza