Thomas, a rejtélyes árny

Előszó

Részlet a könyvből:
"Miért kell ma újra kiadni a Thomas, a rejtélyes árnyat az 1941-es változatában? Miért kell újra kiadni Maurice Blanchot első regényét ugyanabban a „Blanche" sorozatban, amelyben eredetileg megjelent? Miért kell úgy bánni ezzel a szöveggel, mintha még kiadatlan lenne? A válasz egyszerű, ám valójában ez csak a válasz első része: a Blanchot egész későbbi elbeszélői életműve alapjának tekintett könyv, a Thomas 1941-es kiadása több mint fél évszázada elfogyott a kiadónál.
Az a tény, hogy nem kapható, önmagában meglepő volna, ha nem létezne már 1950-től egy újabb változata a Thomasnak, amit nagyon gyakran újra kiadnak. Az új szöveget tizenegy bevezető sor előzi meg, melyekkel Blanchot elhelyezi azt a régihez képest. Idézzük fel ezeket a sorokat:
„Minden irodalmi alkotás esetében végtelen számú változat lehetséges. Az 1932-től írt, 1940 májusában a kiadónak leadott, 1941-ben megjelent Thomas, a rejtélyes árny című oldalakhoz a jelen változat nem tesz hozzá semmit, de mivel sokat elvesz belőlük, másnak, sőt egészen újnak mondható, ugyanakkor egészen hasonlónak is, ha joggal nem teszünk különbséget az alak és a között, ami a középpontja, vagy annak véli magát, valahányszor maga a teljes alak csak egy képzeletbeli középpont keresését fejezi ki."..." Vissza

Fülszöveg

Maurice Blanchot (1907-2003) kritikus, esszéista és író a XX. századi francia irodalom egyik legtitokzatosabb és leginkább rejtőzködő alakja volt, akiről Jacques Derrida azt állította, hogy „az egész világon két vagy három emberöltő óta korunk egyik legnagyobb gondolkodója és írója". Blanchot már a második világháború utáni években elismert kritikusnak számított, de valódi tekintélyre a hatvanas évektől tett szert. A strukturalizmus, a posztstrukturalizmus, illetve a dekonstrukció teoretikusaira egyaránt jelentős hatást gyakorolt. Irodalomelméleti munkásságától szépírói tevékenysége sem választható el. Regényeiben és elbeszéléseiben általában mindössze két-három szereplőt látunk: férfiak és nők találkoznak és elválnak, szeretnek, emlékeznek és várakoznak, hatalmába keríti őket a szorongás, a (kafkai) törvény és a halál; Blanchot utolsó szövegei pedig már csak fragmentumokból állnak.
A Kalligram Kiadó arra vállalkozik, hogy a szerző válogatott műveinek kiadásával elősegítse életműve hangsúlyosabb jelenlétét a magyar irodalmi gondolkodásban, másrészt ráirányítsa a figyelmet arra, hogy az 1945 utáni francia irodalom és filozófia jelentős része nem értelmezhető igazán Maurice Blanchot műveinek ismerete nélkül.
Maurice Blanchot első, eredetileg 1941- ben kiadott, nyolc évig írt regénye, a Thomas, a rejtélyes árny valódi kihívást jelent az olvasók számára. A címszereplő hol élőként, hol halottként jelenik meg, miközben különös metamorfózisokon megy át. Találkozik Anne-nal, majd Iréne-nel, akik egy ideig a társaivá válnak, azonban a szeretet és a gyűlölet, a gyengédség és a közöny felfokozott átélése után elragadja őket a megidézett halál. A dialógusokat nélkülöző könyv túlnyomó részét gondolatok, belső tapasztalások, érzések és érzetek néhol fenomenológiai jellegű, még gyakrabban látomásszerű leírásai alkotják, kerülve a pszichologizálást, de mélyen alámerülve az emberi pszichébe, a lélek „sötét éjszakájába".
Blanchot tisztában volt azzal, hogy regényét jó néhányan értelmezhetetlennek, sőt olvashatatlannak tartják. Prózapoétikai elgondolásainak változásán kívül talán ez is szerepet játszott abban, hogy 1950-ben egy új, az eredeti szövegnek csak mintegy a negyedét tartalmazó változatot jelentetett meg. Azért döntöttünk mégis az 1941-es változat kiadása mellett, mert ez a szöveg alkotja az alapját egész későbbi prózaírói és részben elméletírói munkásságának, s itt már szinte teljes mértékben jelen van az olyannyira jellegzetes blanchot-i látás- és írásmód - ezért is tekintik sokan valódi kultuszkönyvnek, a rejtélyes Blanchot egy rejtélyes élőhalottról szóló rejtélyes regényének. Vissza