Maszkjáték

Fülszöveg

"Ha egyszer az a képtelen ötlet merülne fel bennünk, hogy az utóbbi párszáz év európai filzófiai faunáját megpróbáljuk elhelyezni egy képzeletbeli szoborparkban, alighanem az a vizuális meglepetés érne bennünket, hogy míg a nyugat-európai filozófusok alakja - többségében - megannyi jól megformált körplasztikaként tárulna a szemünk elé, addig az "Elbától keletre" működő bölcselők többségére a torzó, a részleges megformáltság lenne jellemző. Olyan portrék állnának előttünk, melyek csak részben kifaragotta, alakjuk belemosódna a háttérbe, vagyis jobbára olyan gondolkodók állnának képzeletben előttünk, kikről az mondható el, hogy legfeljebb csak úton- fél úton- vannak afelé, hogy elérjék a nyugat-európai filozófusi lét szoborszerű portréjának verzióját.
Úgy véljük e félbemaradt plasztikák, torzók között foglalna helyet századunk magyar szellemi életének egyik nagy talánya, Hamvas Béla is. Ha végigtekintünk nagyszabású és egyértelműen klasszifikálhatatlan életművén, zavarba jövünk, hogy minek tekintsük: filozófusnak, művésznek, elragadtatott misztikusnak vagy egyszerűen csak egy gondolkodó raktárosnak. Ez a talányosság - párosulva a múlt rendszer-béli silencium bizsergető érzésével -, mint ismeretes, egy kétes értékű Hamvas-kultuszhoz vezetett, melyben a Hamvas-hívők szektájának intoleranciája vetélkedett azokéval, akik őt korábban évtizedeken át hallgatásra ítélték.
Thiel Katalin azon Hamvas-kutatók közé tartozik, akik megpróbálják tárgyszerűen megvonni e grandizózus életmű mérlegét. A kötet témaválasztása kifejezetten szerencsésnek mondható: azt a szempontot érvényesítette, ami a hamvasi ouvre filozófiai hozadékának számbavételénél talán egyedül célravezető, megkísérelte a mérvadó filozófiai hagyomány felől elemezni és értékelni Hamvas Béla munkásságát. A fő vonatkozási pontoknak Kierkegaard és Nietzsche bölcseletét választotta, kiknek hatása maradandó nyomot hagyott Hamvas írásaiban."
Csejtei Dezső Vissza