"Theophil" kidolgozott hitelemzések III.

Előszó

Hitelemzéseim utolsó kötetét ugyanazon elvek alapján készítettem, mint az előző kettőt, de talán nagyobb buzgósággal, mert a kegy elemeszközökről írtam és az először gyónók meg áldozók előkészítéséről, mindez pedig a legközelebbről érinti azt az egy szükségest: a kegyelmi életet.
„Ut vitam habeant et abundantius habeant!" - tanítsuk meg kis növendékeinket meríteni az örök élet forrásaiból és helyezzünk igazán nagy súlyt a kicsinyek kegyelmi életére. Ne legyen a kegy elemeszközökről szóló rész, mert rendszerint az év végén tárgyaljuk, az elnagyolás áldozata. Mit ér a ház tető nélkül, a lelki élet a kegyelem forrásainak ismerete, szeretete és helyes használata nélkül?
„Sinite parvulos venire ad me!" - mondotta az Üdvözítő apostolainak, akik az emberi okosság szabályai szerint aggódva nézték a fáradt Mestert. Az Üdvözítő e szavai, hasonlóan Krisztus Urunk valamennyi mondásához, örökérvényűek. Hozzánk is intézte azokat, akik sokszor ugyancsak az emberi okosság elvei alapján vissza akarjuk tartani a kicsinyeket az áldoztatókorláttól. „Sinite parvulos venire ad me!" - mondja nekünk is Jézus. Necsak ne akadályozzuk tehát, hanem egyenesen vezessük a gyermekeket a lelkek Orvosához, éspedig a kicsinyeket, a „parvulos".
A hitoktatók eme munkájához kívántam hitelemzéseim e kötetével segédkezet nyújtani, és amikor ezzel egész „Theophilomat" a közhasználatnak átadom, kérem a Magyarok Nagyasszonyát, az Isteni Kegyelem Anyját, hogy áldja meg mindazok fáradságát, akik a gyermeklelkeket a kegyelem számára megőrizni igyekszenek. Vissza