Előszó
Weöres Sándor "Theomachiá"-ja, melyet műfajilag a költő oratórium-drámának nevezett, a görög mitológiából meríti témáját. A szó magyarul "Az istenek harcá"-t jelenti. A görög-római mitológiából...
Tovább
Előszó
Weöres Sándor "Theomachiá"-ja, melyet műfajilag a költő oratórium-drámának nevezett, a görög mitológiából meríti témáját. A szó magyarul "Az istenek harcá"-t jelenti. A görög-római mitológiából tudjuk, hogy Zeus uralomra kerülését kegyetlen küzdelmek előzték meg.
Az oratórium-drámában Zeus közvetlenül nem jelenik meg. Központi alakja, Kronos, Uranosnak, az ég istenének és Gaianak, a föld istennőjének fia.
A hierarchia még nem alakult ki véglegesen. Az istenek ura akkor ugyan Kronos volt, de hatalmát cselszövéssel szerezte meg atyjától, Uranostól. Emiatt folytonos nyugtalanság gyötörte. De nemcsak Uranost ölte meg, fölfalta három saját lányát és két fiát is. Félt, hogy esetleg közülük egyik vele is úgy bánik el, amint ő atyjával. A három fiú közül Zeus azonban életben amradt, s félelmét Okeanos csak fokozta, megjósolván, hogy az majd legyőzi őt.
Kronos indulatosan fakadt ki: "... káromlás mind, amit beszélsz...ezt is magamba gyúrom... s nyugtot lelek."
Okenaos azonban figyelmezteti a három Moira létezésére: azok ellen Kronosnak sincs hatalma, "ellenükre semmi sem történhetik". Kronost ezek a szavak még inkább földühítik, s most már Okeanost is halállal fenyegeti.
Íme, az expozíció, az alaphelyzet, amiből az oratórium-dráma kibomlik.
Vissza 
Folytatás Microsoft-tal