Theologiai Szemle 1947. - Nyári körlevél

Előszó

Részlet:

Keressétek először Istennek országát!
Jézus a hegyen, körülötte a hallgató sokaság. Elől a tanítványok, aztán alattuk a lejtőn, mint egy megfordított amphitheatrumban, a hallgatásra összesereglett nép. A kicsinyek, a szegények, a "föld népe"; bizonytalan életű, nyomorgó, küszködő, társadalmilag és politikailag elnyomott, szenvedő emberek. Jézus szinte a szájukból veszi ki a kérdéseket : „Mit együnk ? mit igyunk ? mivel ruházkodjunk ? Komolyan veszi ezeket a kérdéseket, mert a sokaság számára ezek nagyon komoly kérdések. Ha Jézus ezekre a kérdésekre nem felelt volna, lehetett volna sugárzó életű aszkéta, lánglelkű költő, nagy tanítómester, de nem lett volna az, akinek valljuk Öt: a mi testvérünk, a mi Megváltónk.
Feleletének summája egy parancs és egy igéret. „Keressétek először Istennek országát és az ő igazságát!" - ez a parancs. „És ezek mind", t. i. az étel, az ital, a ruházat, vagyis mindaz, ami a földi életben szükséges, - „megadatnak néktek", - ez az igéret. Ünneplő keresztyén gyülekezet, lássuk meg ebben az órában, hogyan függ össze egymással ez a parancs és ez az igéret.
A legkézenfekvőbb magyarázatnak az látszanék, hogy a kettő között a kapcsolat egyszerűen az isteni rekompenzáció, vagyis aki most az Isten uralmáért buzgólkodik, azt Isten majd az eljövendő világban bőségesen kárpótolja. Mint ahogy a jó hadvezér a kivívott győzelem után bő zsoldot ad katonáinak, éppen úgy Isten is majd megadja híveinek mindazt, amitől ebben az életben a győzelem érdekében megfosztották magukat. Ennek a magyarázatnak azonban az a hibája, hogy nem veszi eléggé figyelembe az eredeti szöveget... Vissza