The Open Society and its Enemies 2. (töredék)

Fülszöveg

Ha ebben a könyvben kemény szavakkal illetem az emberiség néhány legnagyobb szellemi vezéregyéniségét, célom - hitem szerint - nem az, hogy hírnevüket megtépázzam. Inkább abból a meggyőződésből táplálkozik, hogy civilizációnk fönnmaradásának érdekében szakítanunk kell a nagy emberek iránti feltétlen tisztelet szokásával. A nagy emberek nagyokat tévedhetnek; és amint e könyv megkísérli bemutatni, a múlt néhány nagy vezéregyénisége segítségére volt a szabadság és az ész elleni örökös támadásnak. Befolyásuk, amelyek túlságosan ritkán szálltak szembe, folytonosan félrevezeti és megosztja azokat, akiktől civilizációnk védelme függ. A felelősség ezért a tragikus és talán végzetes megosztottságért bennünket is terhel, ha késlekedünk nyíltan bírálni azt, ami nyilvánvalóan szellemi örökségünk részét képezi.
Ha vonakodunk attól, hogy bizonyos részét kritika tárgyává tegyük, azzal romba dönthetjük az egészet. A könyv kritikai bevezetőként szolgál a politika és a történelem filozófiájába, valamint megvizsgálja a társadalomalakítás néhány elvét. Célja és a megközelítés módja kiderül a Bevezetésből. A könyv problémái, még ott is, ahol a múlttal foglalkozik, napjaink problémái; minden erőmmel azon voltam, hogy a lehető legegyszerűbben fogalmazzam meg őket abban a reményben, hogy világossá tegyem a mindannyiunkat érintő dolgokat. Noha a könyv nem kíván mást, csak nyitottságot az olvasótól, feladatként nem annyira a fölmerült kérdések népszerűsítését, mint azok megoldását tűzi ki maga elé. Mindkét célt szem előtt tartva azonban, a specifikusabb érdeklődésre számot tartó dolgokat a jegyzetekre korlátoztam, amelyek a könyv végén találhatók. Vissza