Fülszöveg
"- Nos, meghúzza végre az orrom, vagy sem? - kérdezte a márki elkeseredetten. - Rajta, Mr. Syme! Erre vágyott, hát akkor rajta! Fogalma nem lehet róla, milyen fontos ez nekem. Ne legyen önző! Húzza meg az orromat, de azonnal, ha egyszer én kérem rá!
Azzal elbűvölő mosollyal kissé előrehajolt. A párizsi vonat, zihálva és nyöszörögve, épp becsikorgott az apró állomásra a szomszédos domb mögött.
Syme megint úgy érezte, ahogy már többször is kalandjai során, hogy a borzasztó és fenséges hullám, amely az égig emelte, most ismét leteszi a földre. Kettőt lépett előre, egy világban, amelyet immár csak félig értett, megragadta e figyelemre méltó arisztokrata római vágású orrát, és jól meghúzta. Az orr a kezében maradt.
Egy-két másodpercig még nevetséges ünnepélyességgel állt ott, és a papírmasé szaglószervre meredt a kezében. A nap, a felhők és az erdő borította dombok a magasból bámultak a bárgyú jelenetre.
A csöndet a márki törte meg.
- Ha bármelyikük úgy érzi, hasznát tudná venni a...
Tovább
Fülszöveg
"- Nos, meghúzza végre az orrom, vagy sem? - kérdezte a márki elkeseredetten. - Rajta, Mr. Syme! Erre vágyott, hát akkor rajta! Fogalma nem lehet róla, milyen fontos ez nekem. Ne legyen önző! Húzza meg az orromat, de azonnal, ha egyszer én kérem rá!
Azzal elbűvölő mosollyal kissé előrehajolt. A párizsi vonat, zihálva és nyöszörögve, épp becsikorgott az apró állomásra a szomszédos domb mögött.
Syme megint úgy érezte, ahogy már többször is kalandjai során, hogy a borzasztó és fenséges hullám, amely az égig emelte, most ismét leteszi a földre. Kettőt lépett előre, egy világban, amelyet immár csak félig értett, megragadta e figyelemre méltó arisztokrata római vágású orrát, és jól meghúzta. Az orr a kezében maradt.
Egy-két másodpercig még nevetséges ünnepélyességgel állt ott, és a papírmasé szaglószervre meredt a kezében. A nap, a felhők és az erdő borította dombok a magasból bámultak a bárgyú jelenetre.
A csöndet a márki törte meg.
- Ha bármelyikük úgy érzi, hasznát tudná venni a bal szemöldökömnek - szólt harsány, derűs hangon -, legyen az övé. Ducroix ezredes, kérem, fogadja el a bal szemöldökömet! Az ilyesmi bármikor jól jöhet a ház körül! - Azzal merészen leszakította egyik sötét, asszír szemöldökét, s vele együtt kreol homlokának vagy a felét is, és udvariasan odakínálta az ezredesnek, aki bíborvörösen állt ott, szóhoz sem jutva a felháborodástól.
- Ha tudtam volna - dadogta -, hogy egy pipogya fráter a megbízóm, aki kitömi magát párbaj előtt, én...
- Jó, jó, tudom - hadarta a márki, és szédületes iramban hajigálta különféle részeit szerteszéjjel a mezőn. - Téved ugyan, de most nem tudom megmagyarázni. Hiszen a vonat már beért az állomásra.
- Igen - vágott közbe hevesen dr. Bull -, és az a vonat el is hagyja majd az állomást, mégpedig ön nélkül. Jól tudjuk, miféle pokoli terv...
A titokzatos márki kétségbeesett mozdulattal emelte égnek a kezét. Fura madárijesztő volt most, ahogy ott állt a napsütésben, a régi arca felét már lehámozta, s alóla egy másik félarc fénylett és vigyorgott elő."
Vissza 
Folytatás Microsoft-tal