The Explorer Magyarország 2009/1.

Előszó

Kedves Olvasó! Nemrég hazafelé valahol Ghána felett ébredek fel, ahogy a repülő lassan balra fordul. Álmosan nyúlok a pokrócom után és érzem, ahogyan a légkondicionáló fagyos örvényeket kavar a levegőben. Körbenézek és látom, hogy a gépen mindenki alszik. Hajnali fél három van. A légikísérők halkan duruzsolnak, a fejhallgatómból egy karácsonyi ének hallatszik. Felettem apró fénypontok égnek, felállók és mezítláb odacsoszogok az ablakhoz. Mivel nem látok odakint semmit sem, inkább visszaülök a helyemre. Mielőtt azonban bekúsznék a szűk széksorok közé, társaságom akad. Egy apró, fekete fiúcska húzza le a pulóverem és hatalmas, bogárszerű szemeivel huncutul rám mosolyog. A CD-lejátszómat kéri, amiből a már ismerős muzsikának foszlányai hallatszanak. Régi, gregorián ének, talán ez tetszett meg neki. Ahogyan a fejére illesztem a fejhallgatót, eszembe jut, hogy tavaly ilyenkor Jeruzsálem utcáit koptatva próbáltam összeilleszteni élményeimet a nálunk Karácsonynak nevezett ünneppel. A fiúcska egyre szélesebb mosollyal hallgatja a zenét. A szülei talán egy távoli széksorban foglalnak helyet, de Ö mellettem ül és lassacskán elszenderedik. „Az ember elsősorban nem abból él, amit a földi világból anyag formájában felvesz, hanem a magasabb világok erői tartják életben." - olvastam nemrég Váradi Tibor könyvében. Ahogy nézem a kis lurkót, aki szendergésében mosolyogva, szavak és filozófiai értekezések nélkül is érteni tűnik mindezt, magam is elgondolkodom a dolgok jelentésén. Tudom, hogy botorságnak tűnhet, de tízezer méter magasban, az egy irányba néző, alvó embereket is olyannak látom, mintha egy templom széksoraiban ülnének, csak éppen alszanak. Budapesten leszállva ideges taxisok veszik fel a fuvart és semmi jelét nem mutatják az ünnepi készülődésnek. Nem zavar, inkább csak kívánom nekik, hogy álmukban ők is tegyenek a fejükre egy fejhallgatót, ami elviszi őket oda, ahol mi is utaztunk azon az ébenfekete éjen.
Boldog Karácsonyt mindenkinek! Vissza