Kongó

Előszó

A Tanganyika-tó hosszan elnyúló keleti partja mentén, lankás hegyoldal tövében, félköralakú kis öböl nyúlik be a dombok közé. Abban az időben, amikor a fehér emberfajból csak a hősök jártak ezen a tájon, népes falu terült el itt és húzódott tovább dél felé. Itt kötöttek ki az északról vagy délről érkező csónakok, arab és hindu kereskedők jártak erre, az egész környéknek ez volt a legforgalmasabb piaca. A vidék földmíves törzsei ide küldték asszonyaikat, eladni a maniókát, a mangógyümölcsöt, földimogyorót, banánt, a hosszú, főznivaló ndisit, itt vásárolták a kecskét, borjakat, halat, gyöngyöt, rézkarikát és minden néger legfőbb kincsét, a sót...
Ez volt Ujiji.
A nagy faluval szemben, a tó vizének súlyos, lomha tömege lustálkodik az izzó forróságban. Néha, mikor az esős évszak záporai után kristálytisztává derül a levegő, látszanak a nyugati part kéklő hegyei és a falu dombjairól ellátni arra a földre, ahová abban az időben még nem merészkedett senki. A hatalmas vízen túl sötét, titokzatos ország terpeszkedett akkor, vérengző kannibálok földje, poklok pokla, amelyet az európaiak térképein nagy fehér folt jelzett csupán. Sokáig tartott, nagyon sokáig, amíg az arab rabszolgakereskedők arany utáni sóvárgása megnyitotta az utat a nyugati part vidéke felé. Az ismeretlentől való félelmet legyőzte a meggazdagodás vágya, elindult az első embervadász karaván és attól fogva állandóan özönlött Ujiji felé a túloldalon összefogdosott rabszolgák agyongyötört, fáradt, éhező serege. Vissza

Fülszöveg

Egy magyar orvos, aki négy esztendőt töltött Belga-Kongóban, meglepő írásművészettel számol be rendkívül érdekes élményeiről és kalandjairól. Egészségügyi szolgálatot végezni Afrika belsejében, az európai civilizáció diadalát jelenti. A fehér orvos a négerek szemében csodás módon tudja leküzdeni vagy megfékezni a trópusi betegségeket, az álomkórt, himlőt, leprát. A trópusi orvos nem lehet specialista, egyszemélyben és egyedül sebész, belgyógyász, tisztiorvos, operáló és kísérletező, igazságtevő és vadász. Valóságos kis birodalma van, melyet autón, motorcsónakon, biciklin és hordszéken jár be. S mennyi ügyességgel, ravaszkodással kell eljárnia, hogy tekintélyre és bizalomra tegyen szert a lusta és furfangos négerek előtt. A könyv legérdekesebb fejezete a feketék életéről és szokásairól szólnak. Az európai embert először a természet afrikai csodái kapják meg, az orvost a várva-várt trópusi betegségek, de amint a környezet megszokottá vált, egy más világrész más embereivel áll szemben, s már eredményes munkája érdekében is a feketék kiismerésére törekszik. Thanhoffer Lajos sokkal többet látott meg belőlük, mint a szokványos útleírások szerzői, munkája ezért volt eredményes s könyve ezért oly rendkívüli érdekességű. Az olvasó tanuja lesz az európai civilizáció hódításának s megismeri az aligha megváltoztatható néger lélek rejtelmeit, mely hol mosolyra fakaszt furfangjaival, hol meghat ösztönös ragaszkodásával.
A könyvet a szerző eredeti fényképfelvételei, Végh Gusztáv művészi rajzai és térképmellékletek gazdagítják. Vissza