Thália szekere

Előszó

Részlet a könyvből:
Sándor L. István
Hogyan készítsünk „színdarabot"
- egy pályázat anyagát olvasgatva -
Jogos igény szülte a Magyar Drámapedagógiai Társaság által kiírt drámapályázatot, melynek díjnyertes munkái olvashatók ebben a kötetben.1 A magyar gyermekszínjátszásnak évek, évtizedeke óta az az egyik alapvető gondja, hogy nincsenek igazán gyerekszínjátszók számára készült darabok, a szereplők életkori sajátosságait, érdeklődését, az iskolai színjátszó csoportok adottságait, működési feltételeit figyelembe vevő mesefeldolgozások, jelenetfüzérek, irodalmi összeállítások, dramatizálások. Anyagválasztási problémákkal küszködnek hát a gyermekszínjátszó-rendezők, s ezt a legtöbben önmagukra utaltan próbálják megoldani. A „házilag készített" színdarabok nagy előnye, hogy maximálisan figyelembe veszik a csoportvezetők addigi tapasztalatait, számolnak a színjátszók képességeivel, beépítik a művekbe a várható munkamenetet, gondolnak a pedagógia szempontokra is, ugyanakkor - és talán ez a legfontosabb - számolnak a csoport adottságaival, azaz nem állítják megoldhatatlan feladat elé a színjátszókat. Szerencsés esetben épp annyival kémek többet tanítványaiktól, mint amit addig nagy biztonsággal meg tudtak oldani, és ezzel a továbblépés esélyét, a művészi, pedagógiai, szellemi fejlődés lehetőségét kínálják fel számukra.
Az alapanyag hiányra megoldást kereső gyermekszínjátszó-rendezők erőfeszítései tükröződnek a jelen pályázat anyagában is. Már a jeligés darabokat olvasgatva is az volt a benyomásom - és a díjnyertes munkák készítőit megismerve ez bizonyossá is vált hogy többnyire olyan szerzőktől származnak a szövegkönyvek, akik maguk is aktív részesei a gyermekszínjátszásnak: dolgoznak csoportokkal, rendelkeznek pedagógiai-rendezői tapasztalatokkal. Ennek ellenére számtalan problémát vetnek föl a darabok. Vissza