Thalassa 2004/1-3.

Előszó

Abból az alkalomból, hogy Magyarország 2004. május 1-jén az Európai Unió tagjává válik, érdemes felidéznünk azt a tényt, hogy Sigmund Freud, a pszichoanalízis megalapítója maga is az egyesült Európa egyik szellemi előfutárának számít. Dr: Richard Nikolaus Coudenhove-Calergi gróf, osztrák író és politikus (1894-1972) 1926-ban tette közzé Páneurópa-tervét, ezután pedig megalapította a Páneurópa-mozgalmat, amelyhez a kor jelentős tudósai és művészei csatlakoztak, többek között Thomas Mann, Albert Einstein, Rainer Maria Rilke, Jósé Ortega y Gasset, nem utolsósorban pedig Sigmund Freud. A Páneurópa-mozgalom, bár számos politikus rokonszenvét is elnyerte, kudarcot vallott, mivel a két világháború közötti időszakban nem létezett olyan politikai erő, amelynek érdekében állt volna az európai egység megteremtése. Csak 1949-ben, a második világháború után, annak tapasztalatait is mérlegelve, Róbert Schuman francia külügyminiszter kezdeményezésére indultak meg az első lépések a demokratikusan egyesülő új Európa létrehozására - és ez a folyamat mind a mai napig tart.
A Coudenhove-Calergi gróf mozgalmához való csatlakozás önmagában talán nem volt túl jelentős gesztus, de szimbolikusan kifejezte azt, hogy Freud mind földrajzi és politikai, mind pedig szellemi értelemben európai gondolkodónak vallotta magát. Ha azonban pontosabban tisztázni szeretnénk, mit jelentett Freud európaisága saját korában, és mit jelent ma, akkor az életrajz és az életmű számos vonatkozását újra kellene értelmezünk. Freud életvilága elsősorban Bécshez, az Osztrák-Magyar Monarchiához, illetve Közép-Európához kapcsolódott, ahhoz a térséghez, amely az európai modernitás keletkezésének egyik gócpontja volt. Ugyanakkor Freud a közép-európai zsidó értelmiség egyik jeles képviselője volt. Zsidó identitását ambivalenciák, kétségek, ellentmondások és konfliktusok jellemezték, s életpályája e tekintetben is jól példázza a Monarchia zsidóságának szekularizációs és asszimilációs törekvéseit, egyszersmind az antiszemitizmus fenyegető jelenlétének folytonos percepcióját. Az a zsidóság, amelynek tagjai, mint Freud is, „Európához" kívántak csatlakozni, végül az Európa közepén felállított megsemmisítő táborokban pusztult el, mintegy tragikus válaszként a humanista osztrák gróf egységmozgalmának utópikus terveire. Vissza