Thaermae almasienses

Előszó

Torkos Justus János pozsonyi orvosnak 250. éve jelent meg először latin nyelven az "Almási-Hév-vizekről" szóló könyve. Az eredeti első kiadást Lenhardt György almási festőművész fedezte fel a Széchenyi-könyvtárban, majd mint írta, atyai jó barátja Veszely Géza érseki tanácsos fordította le latinról-magyarra.
Torkos doktor könyve tette ismertté Dunaalmást fürdőkultuszáról, amely az 1972. évig hivatalosan is bejegyzett fürdőhely volt.
A dunaalmásiak még látták a forrásnak tiszta vizét csordogálni a fürdőmedencébe és megtapasztalták annak gyógyító hatását is. Köztudott, hogy a gyógyvíz már a rómaiak korában ismert volt és Mária Terézia uralkodónő személyesen is meggyőződött róla, amikor "bőröscsézán" végighajtatott az egykori hajóállomástól a forrásig.
Torkos doktor orvosi precizitással tárta fel kutatásainak az eredményeit és adott hasznos tanácsokat a fürdővendégeknek. A neves orvos emlékének szeretnénk adózni ezzel a jubileumi kiadással, másrészt Dunaalmás egykori jó hírnevét szeretnénk felújítani abban a reményben, hogy valamikor ismét fürdőhely lesz Dunaalmáson. Ugyanis a község jövője megköveteli, hogy ezt a nemes feladatot a lehetőségeinken belül megvalósítsuk. Sok új lakó költözött Dunaalmásra, akik véglegesen itt telepedtek meg. Sokan itt pihenik ki fáradalmaikat. Velünk együtt szeretnének erőt gyűjteni, pihenni, gyógyulni.
Reméljük, hogy a kénes fürdő újbóli megvalósulásával minden könnyebb lesz Dunaalmást régen így emlegették: kénes vizű strand, hajóállomás, Szilágyi-vendéglő, Vadvirág-csárda, teniszpálya, szálloda, Csokonai és Lilla-emlékek. Napjainkban csak a költő és halhatatlan múzsájának tárgyi emlékeit láthatjuk a Csokonai-Lilla-Emlékszobában. Vissza