Textilképek

Előszó

Hübner Aranka művészetében az a legfeltűnőbb, hogy olyan észrevétlen. A hatvanas évek végétől hirtelen virágzásnak indult magyar textilművészetben, a stílusok, műfajok és anyagok bonyolult szövevényében kézzel festett falképei, selyem-monotípiái, applikációi a csend szólamát jelentik. Csendességük, szelídségük. rejtőzködni szerető természetük azonban a búvópatak kitartásával párosul, és így e törvény világ mélyén rendíthetetlen és szilárd erők működnek. A felületen, a textilkompozíciókban azonban ezeknek csak árnyékképei, alig kitapintható lenyomatai jelennek meg, a mélyben lejátszódó mozgás, a drámai összeütközés csak elcsendesülve, elhaló, távoli hullámverésként ér a felszínre. Ezt a kettősséget leghívebben a textilképek színeiben követhetjük nyomon. Nagyméretű selyemfestéseinek intenzív enciánkékje az ég vagy a tenger áthatolhatatlan, végtelen mélységét idézi fel, és Hübner Aranka világának alaprétegéből, rejtekhelyeiről hoz üzenetet. E kékséghez hasonlítva a többi szín olyan kifinomult, átszűrt, hogy alig nevezhető színnek - inkább csak derengő árnyalatok ezek, amelyek a kompozíció síkján füstszerűen eloszlanak és csupán névtelen, gyengéd jeleket hagynak maguk után. De ha nem a színek, hanem a textilképek motívumvilága felől közeledünk Hübner Aranka művészetéhez, ugyanezt a tartózkodó csendességet és lélegzetnyi mozgást tapasztalhatjuk. Mindennek mélyén azonban nem üresség van, hanem gazdag és elven rétegnek, amelyekről a megformált felszín csak a legfontosabbat mondja el, és csak a lehető legkevesebb szóval. Többet hallgat el, mint amennyit kimond, és jobban szereti a feltételes módot a határozott kijelentésnél. Motívumai, jelei és ábrái inkább csak utalások és emlékeztető nyomok, mint valóságos motívumok vagy ábrák. Elindítja a fantáziát, de nem köti meg mozgásának irányát, és selymeinek, vásznainak, szöveteinek természetét, formáját, esését, anyagszerű viselkedését is csak szelíd érintésekkel korlátozza. Csupán a monotípiák elképzelhetetlennek látszó hasadásai, gyűrődései, rétegződései sejtetik, hogy mennyi sziszifuszi munka és fegyelem árán születnek ezek a semmiségnek tűnő alkotások. Van valami anonim jellegűek, ami a régi mesterek névtelen alkotásaira emlékeztet, törékeny csendességük pedig a kínai tus- és selyemfestésekben találja meg távoli rokonait. Alkotójuk olyan, mint Lao-ce versében a bölcs:
"sürgés nélkül működik,
szó nélkül tanít,
nézi az áramlást és hagyja, nem erőlködik,
alkot, de művét nem birtokolja,
cselekszik, de nem ragaszkodik,
beteljesült művét nem félti
s mert magának nem őrzi,
el sem veszít."
K. Kovalovszky Márta Vissza