Texasi Jack, a préri lovagja

Fülszöveg

Új-Mexikót a Rio Grande és a Pecos River nagyjából három egyenlő részre osztja. Romantikus lelkületű emberek "a napsütés, a csend és a vályog (pueblók) hazájának", míg mások a "poco tiempo", azaz a lassan cammogó idő birodalmának nevezik. Ehhez még hozzátehetjük, hogy Új-Mexikó a yucca hazája is. A színpompás növény az állam címernövénye.
Új-Mexikó első fehér lakói a spanyol felfedezők voltak. Először Cabeza de Vaca 1536-ban járta be ezt a területet, miután Florida partjainál hajótörést szenvedett. Visszatérve Mexikóba, elmondta, hogy a bennszülöttektől értesült messze északon fekvő indián városokról. Az első bizonytalan kutatás Marcos de Niza ferences rendi szerzetes nevéhez fűződik. Hazatérése után Niza fantasztikus meséket terjesztett a "Hétvárosról", ahol az utcákat arannyal kövezik ki. 1540/41-ben Coronado vezetett jól felszerelt expedíciót erre a kősivatagos tájra. A konkvisztádor útközben sok száz indián falut felégetett anélkül, hogy a vágyva vágyott kincseket megtalálta volna. Ehelyett csaka végeláthatatlan prérit és a hatalmas bölénycsordákat látta.
A terület állandó közigazgatási központja a mai Santa Fe. A spanyol kolonizálásban nagy szerepet játszottak a ferences rendi szerzetesek, akik sok missziós állomást szerveztek a pueblókban. Tőlük ered Santa Fe teljes neve is: "La Villa Real de Santa Fe de San Francisco de Assis".
Új-Mexikó 1822-ben került Mexikó fennhatósága alá, amikor a gyarmat függetlenítette magát Spanyolországtól. A kereskedelmi kapcsolat az USA-val, amit az anyaroszág eddig megtiltott, ekkor kezdett csak kibontakozni. A területet az 1846. évi háború után csatolták az Egyesült Államokhoz, de csak 1912-ben kapta meg az állami státust.
Új-Mexikó népessége európai bevándorlókból, spanyolokból és az indián őslakók leszármazottaiból tevődik össze. Vissza