Tettem, amit tettem...

Fülszöveg

Mezei Gyula jól ismert alakja az elmúlt évtizedek pedagógiai közéletének. Több, mint 23 éven át vezette a főváros oktatását és kulturális életét. Mezeinek jó sajtója volt Gyakran tűnt fel a televízió képernyőjén, nyilatkozott a rádióban, a napilapokban, publikált maga is sokfelé. Szerette a nyilvánosságot! Szereplései pedig gyakorta váltottak ki viharokat. Mert Mezei nem megnyugtatott, ahogyan elvárták tőle, ő nem kedélyeket csillapított, nem „megmagyarázott" dolgokat, azt mondta, hogy attól is rosszabb a helyzet, mint amilyennek a panaszosok írják, mondják. Mezei folyton ringbe szállt, hogy megverekedjen az igazáért; testületi ülésen, országos értekezleten, minisztériumban, pártközpontban, ahol lehetett, ahol kellett. Egyszer-egyszer kiütötték, de ő mindig felkelt, nem lehetett kiszámolni. - Mezei blöfföl, Mezei dramatizál és demagóg, Mezei kényszerhelyzetet teremt. Mezei minden vezetőt megnyer, Mezei mindenkivel összerúgja a port - és így tovább - mondták partnerei, ellenfelei, ő meghallgatta az élcelődést, a dühös kifakadást, volt, amikor fegyelmi vizsgálatot kért maga ellen, máskor csak kényszeredett mosoly volt a válasza. Folytatta a hadakozást, hogy legyen hová leültetni a gyerekeket, hogy legyen tanító és tanár az iskolákban, hogy megszűnjenek a dickensi állapotok a bentlakásos nevelőintézetekben, hogy kialakuljon az általa megálmodott és kidolgozott irányítási és felügyeleti szervezet, hogy jó légkörű legyen a színházak világa, a zenei élet, hogy megmentse a közművelődésből azt, ami még menthető. Mezei tévedett és melléfogott különböző ügyekben, ítélt meg rosszul helyzeteket, erőviszonyokat, volt amikor rossz kompromisszumot kötött. Mezeit hajtotta a becsvágy, a hiúsága, az elkötelezettsége. Mezei körül sűrű volt a levegő. Követői voltak, tábora és ellentábora volt. Megbántott és megvédett embereket. Mezei Gyula több, mint 40 éves szolgálat után nyugdíjba ment. A Heti Budapest újságírója ezzel a címmel búcsúztatta: „Mezeinek kicsengettek". Ez a Mezei Gyula könyvünk szerzője. Érdemes elolvasni nemcsak a szakmabelieknek, mert közérdekű, mindenkit érdeklő kérdésekről ad számot szakszerűen, érdekesen, izgalmas sztorikkal fűszerezve mondanivalóját. Vissza