Tételgyűjtemény

Előszó

"...Fogalma: „újjászületés" A fogalmat először az újjászülető tudomány irodalom kifejezésben alkalmazták a kor gondolkodói, a XV-XVI. sz.-i nagy szellemi megújulás, fellendülés jelenségeke. A középkort felváltó új kultúra, tudomány és művészet ugyanis tudatunkban, mint az ezer éve elenyészett antik műveltség megújulása jelent meg. A reneszánsz tehát az európai kultúrának a középkort követő nagy korszakát és a művészetek ugyanazon korszakban érvényes egyetemes stílusát jelölő történeti kategória. Társadalmi alapja: a polgárság, amely a pénzgazdálkodás kibontakozásával annyira megerősödött, hogy elindulhatott a tőkés gazdálkodás útján. Bár még nem tudta fölváltani a földesúri osztályt a hatalomban, mégis a fejlődés új, haladó tendenciáit hordozva, döntő szerepet tudott játszani a kor ideológiájának és művészetének kialakításában. A reneszánsz így a történelem színpadára lépő burzsoázia új társadalmi és politikai ideológiájának és életszemléletének, az élet kihasználására, élvezésre való törekvésnek, hihetetlenül mohó tudásvágyának, valamint ízlésének és művészete stílusának a kifejezője lett. A vallás már nem adhatott számára kielégítő magyarázatot a világ jelenségeire. Helyesen látta meg, hogy a világ, a társadalom dolgait nem az isten irányítja. Az emberben kereste minden történésnek, változásnak a magyarázatát. Az ember, a természet lett érdeklődésének, művészetének, irodalmának a tárgya. Tudósok sora kezdte kutatni az ember anatómiáját és a természet törvényeit. (A világ ismeretlen részeit fedezik fel, új technikai vívmányok születnek.) A föld megszűnt siralomvölgy, az emberi élet pedig a túlvilágra való felkészülés időszaka lenni: mindkettő értékessé vált, amit kihasználni, élvezni lehet. A gyökeresen új, ellentmondás nélküli világnak azonban csak a távlatai villantak fel, csak ogézete jelent meg, az igazi földi harmónia megvalósíthatatlan maradt.
A reneszánsz polgársága ugyanis új világot hirdetve, végsősoron a kizsákmányolás újabb formáját képviselte és vezette be.
A reneszánsz legszebb eszméi, megsejtései ezért csak egy merész és csodálatos utópia részei lehettek. A reneszánsz kultúra emberközpontúsága együttesen jut kifejezésre, a reneszánsz legfontosabb szellemi áramlatában a humanizmusban. A humanizmus a polgárság világi ideológiája, lényege az ember (a homo). A humanizmus, mint tudományos kifejezés két egymással szorosan összefüggő, de mégis szétválasztható értelemmel bír: jelent bizonyos polgári ideológiai tartalmat, de jelent ugyanakkor bizonyos klasszikus műveltséget is. (Antik kultúra utánzása), (A latin nyelv újra élesztése). A reneszánsz összeférhet a vallásossággal, de annak egy elvilágiasodó, a vallásban is az embert kereső humanizált változatával. A reneszánsz története az itáliai kezdetektől (XI V. sz. közepe) a kelet-európai országokban való elhalásáig (XVII. sz. első fele) mintegy három évszázadot ölel fel. Az egyes országok kultúrájának reneszánsz korszakai azonban jóval rövidebbek, aminek két oka lehet: - a középkori művelődés végső szakasza belenyúlik a reneszánsz kezdeti szakaszába, - a reneszánszt felváltó barokk, túl korán jelenik meg. A reneszánsz belső fejlődése is az egyes nemzeteknél igen eltérő volt. Másként alakult a reneszánsz története azokban az államokban, ahol nem volt reformáció (Itália, Spanyolo.), mint ott, ahol a reformáció győzedelmeskedett... Vissza