Testvérek

Előszó

Részlet a könyvből:
Grosszeggné gondterhes arccal ült szobájában, háztartási könyve fölé hajolva. Ujra meg ujra végigszámlálta a számsorokat. Mindig ugyanarra az eredményre jutott.
Sóhajtva tette le a tollat. Aztán megszámlálta azt a kis pénzösszeget, amelyet pénztárcájából elővett. Négy márka és hatvan pfennig. Ebből kell tiz napig élnie, magát és három gyermekét eltartani. A megdrágult élelmiszerárak mellett nagyon nehéz vállalkozás volt ez.
Csüggedten révedezett el kicsi szobájában, melynek berendezése kevés, nagyon egyszerü bútorból állott ugyan, de sok kicsiségben gondos, ügyes asszonyi kezekre vallott.
Tiszta volt és lakályos és bizonyos előkelőség lebegett a kicsiny szobán.
Grosszeggné kedvetlen, borús arckifejezéssel újból hozzálátott a számoláshoz. Hirtelen fölfigyelt. A folyosóajtó zárjában megfordult a kulcs. Pár perccel később karcsú leányalak lépett be. Egyszerű, sötétkék gyapjúruha volt rajta, de mégis oly szép és előkelő jelenség volt, hogy Grosszeggné szemei gyöngéd büszkeségben ragyogtak föl.
- Hála isten, hogy már itt vagy, gyermekem, már megint a számlakönyvem mellett ülök és sehogy sem boldogulok vele.
Grosszegg Gabriella anyjához lépett és annak vállán keresztül a kicsi könyvbe pillantott. Fiatal, komoly arcocskája, okos, fekete szemei és finommetszésű vonásai egy pillanatra elborúltak. Aztán derüsen anyjára mosolygott. Vissza