Előszó
VERONIKA
Veronika, ha képed álmaimban
Föltűnt a tépett mirtusok között:
Úgy láttalak az Ő keresztje mellett,
Akinek arca vértől gyöngyözött.
Ott állottál és reszkető kezekkel
Törléd le...
Tovább
Előszó
VERONIKA
Veronika, ha képed álmaimban
Föltűnt a tépett mirtusok között:
Úgy láttalak az Ő keresztje mellett,
Akinek arca vértől gyöngyözött.
Ott állottál és reszkető kezekkel
Törléd le izzadt, forró homlokát,
S mentél utána tovább . . .
Nehéz az út s óh jaj, a vég közelg már . . .
A nép morogta: „Oda van, halott!"
A vég közelg, a könnyező tanitványt
S a megtört asszonyt te vigasztalod . . .
A vég közelg, virág közt vagy kereszten
Az elmúlás, hajh, mindig nyugtot ád . ..
S mentél utána tovább .. .
Körülfogott a város száz leánya
És megcsodálta titkolt bánatod.
És szállt a szó, vénasszonyok beszéde:
„A vőlegényed ugyan várhatod!
Szegény leány, szegény sziv mit akarhat?
Uj életet, föltámadást, csodát!?"
S mentél utána tovább . . .
Vissza