Testamentum és agrikultúra

Előszó

A FÖLD SZERELMESE
Az önvallomás hitelességét nem illik s nem is szabad megkérdőjelezni. Az elkövetkezendőkben ezért idézünk gyakrabban és hosszasabban. Könyvünk szerzője esetében ugyanis fel sem merülhet a gyanakvás, a kétely, hiszen csaknem egy teljes század — kilencvennégy esztendő — és egy páratlanul gazdag, sokszínű életmű a koronatanúja minden egyes szavának, toll- és ecsetvonásának.
Szülöttei: templomok, iskolák, egyéb középületek és családi házak százai is kiállnak mellette, a Dunántúli ól Háromszékig. A történelem viharaitól gyakran feldúlt tájainkon szobrok, emléktáblák, róla elnevezett utcák, terek, intézmények sokasága őrzi, hirdeti egyetemes értékét s ennek élő voltát.
Töredéknyi érvként mindezeket azért sorakoztattam fel, mert az irodalom- és művészettörténet általában három-négy alkotó-cselekvő területet jelöl meg a polihisztornak is nagy előszeretettel nevezett Kós Károly számára. Ez a már-már áttekinthetetlen gazdagságú (több mint 1200 könyvészeti tételt ismerek belőle!) és félremagyarázásoktól sem mentes irodalom — egyébként indokoltan — a grafikusra, a műépítészre, az íróra és a közéleti személyiségre összpontosítja figyelmét. Hangsúlyozom: indokoltan az ezerfelé érdeklődő-tájékozódó és cselekvő szellemi munkást emeli ki, — önvallomásában általa is igazoltan: „Ázembernek egyetlen és egységes történelmi tudata van s ez nyilatkozik meg minden szellemi tevékenységében: az írásban, képben, épületben, aszerint, hogy mikor mivel foglalkozik. Persze én nem sokat studíroztam akkor, hogy a sakkfigurákat faragva ugyanazt teszem, mint amikor írok vagy építek. Fenét gondoltam én erre [szerénykedő-mókázó kedvenc szavajárása!]. Csináltam és kész. Vissza