Testamentum

Előszó

Az egész világ mai irodalmában senki nem emlékeztet oly erősen Dosztojevszkire, mint a Testamentum szerzője, Hutchtnson.
Ebben a regényében a külső hasonlóságot növeli az is, hogy hősei oroszok. A fikció szerint a szerző a forradalmi Oroszországból elmenekült Otraveszkov kapitány feljegyzéseit adja ki. Nem csodálnám, ha ez a fikció - igazság lenne. A regényből ellenállhatatlan valószerűséggel árad az összeomlás előtt álló cári Oroszország s az egymást követő két forradalom lázálomszerűen nyomasztó levegője. Szereplői pedig, a két főhőstől az utolsó epizódalakig, olyanok, amilyennek az oroszt Dosztojevszki regényei alapján képzeljük. Az olvasónak az az érzése, hogy Dosztojevszki, ha megéri, így irta volna meg ezt a kort, így rajzolta volna meg ezeket az embereket.
Utánzás?
Hatalmas tündér lehet az, aki Hüvelyk Matyit képessé teszi árra, hogy hétmérföldes léptekkel száguld jon az óriás csizmájában. Hiába próbálja a középszerű író a lángész módszereit utánozni: menthetetlenül nevetségessé válik.
Hutchinson Dosztojevszkire emlékeztet akkor is, amikor németeket és angolokat szerepeltet egy másik regényében. Nem utánzásról van itt szó, hanem mélységes lelki rokonságról.
A „megalázottak és megszomorítottak" világát szereti rajzolni. Nem azért, amiért a naturalisták, hogy az olvasó elszörnyülködjék az ember állatiasságán s ugyanakkor bámulja az író ábrázolásbeli merészségét. Azért rajzolja ezt a világot, mert szereti, mert látja benne a lelket, és mert tele van azzal az érzéssel, amelyet a világ elsősorban Dosztojevszkire gondolva nevez „orosz szánakozásnak". Vissza

Fülszöveg

Az egész világ mai irodalmában senki nem emlékeztet oly erősen Dosztojevszkire, mint a Testamentum szerzője, Hutchinson.
Ebben a regényben a külső hasonlatosságot növeli az is, hogy hősei oroszok. A regényből ellenállhatatlan valószerűséggel árad az összeomlás előtt álló cári Oroszország s az egymást követőkét forradalom lázálomszerűen nyomasztó levegője. Szereplői pedig, a két főhőstől az utolsó epizódalakig, olyanok, amilyennek Dosztojevszki regényei alapján képzeljük. Az olvasónak az az érzése, hogy Dosztojevszki, ha megéri, így írta volna meg ezt a kort, így rajzolta volna meg ezeket az embereket.
Hutchinson is a "megalázottak és megszomorítottak" világát szereti rajzolni. Azért rajzolja ezt a világot, mert szereti, mert látja benne a lelket és mert tele van azzal az érzéssel, amelyet a világ elsősorban Dosztojevszkire gondolva nevez "orosz szánakozásnak."
Szép gondolatokat hirdetni aránylag nem nehéz feladat. De az ábrázolás művészetével és benső igazságával gondolatokat életté változtatni, az emberi közösségbe és együttérzésbe vetett hitet az olvasóban felébreszteni: ez csak a legnagyobbaknak adatott meg. Vissza