Testalkat és értelem

Előszó

Dolgozatomban vizsgálat alá vettem a testi-lelki kölcsönös vonatkozásokat mintegy 1200 4-18 éves falusi és városi gyermeknél és ifjúnál. A tanulók szellemi képességeinek felmérésére az iskolai előmenetelt némi korlátozásokkal alkalmas eszköznek tartom, amint ezt Rőse, Bayerthal, Mulligan, Mac Donald és Bachmayer munkáikban gyakorlatilag is igazolták. E felfogásom Steif A. vizsgálatai is megerősítik. Az emlékezet és a figyelem szabatossága a jeles, jó és elégséges eredménnyel érettségizetteknél nem mutat lényeges különbséget, míg a felfogóképesség, mely az intelligencia egyik leglényegesebb kritériumának számít, az elégséges éretteknél jóval gyengébb mint a jeleseknél és jóknál (a jelesek indexe 12.5, a jóké 11.4, az elégségeseké csak 9.9).
1. Az átlagosnál nagyobb testmagasság az értelmi képességek szempontjából különösen előnyös, míg a kóros hossznövés, melyet nem követ a magasságnak megfelelő testsúly, az esetek 70-80%-ában hátrányosan befolyásolja az értelmi képességek kibontakozását. Az elmaradt hossznövés ritkábban kapcsolatos gyenge iskolai előmenetellel, különösen ha a kis-növés táji tulajdonság. Így az az eljárás, mely az átlagosnál nagyobb testmagasságot a testsúly tekintetbe vétele nélkül általánosságban állítja szembe a szellemi képességekkel, félrevezető, mert a magasnövésűek egy része megfelelő testsúly mellett az esetek többségében tehetséges is, míg más részük az aránytalan hossznövésűek különböző növési zavarokban szenvednek, ami gyakran szellemi életüket is károsan befolyásolja." Vissza