Test halála

Fülszöveg

A regény - melynek főhősével, Jánossal a szerző korábbi, Hadiállapot című könyvében is találkozhattak az olvasók - 1918-tól 1927-ig, majd tovább napjainkig játszódik, Magyarországon. Részlet belőle:
Az evangélista felemelte a hangját: és Péter kimenvén onnan, keservesen síra. Az a meglett ember sírva fakadt. Sírni kéne, az hozna változást, egy nagy megrendülés egy nagy megtisztulást a szomorú, hideg, beteg világba. Azonban nem tudnak már megrendülni, ilyen gyerekesek lenni, sírni, mert háromszor megtagadtak valakit, valamit. Mert háromszor hazudtak. Hazugság, az már nem is számít. Azt már nem restellik. Mióta van ez így? A háború óta? Ott látta meg az egyes ember, hogy ő egy senki, s így mindegy, hogy mit mond és mit tesz? A halál példa és jel másoknak, a holtnak pedig az örök élet kezdete, ahol majd számot ad - hiszik-e még? Hat órától kezdve pedig sötétség lön kilenc óráig Kilenc óra körül pedig nagy fen szóval kiálta Jézus És íme a templom kárpitja fölétől aljáig ketté... Tovább

Fülszöveg

A regény - melynek főhősével, Jánossal a szerző korábbi, Hadiállapot című könyvében is találkozhattak az olvasók - 1918-tól 1927-ig, majd tovább napjainkig játszódik, Magyarországon. Részlet belőle:
Az evangélista felemelte a hangját: és Péter kimenvén onnan, keservesen síra. Az a meglett ember sírva fakadt. Sírni kéne, az hozna változást, egy nagy megrendülés egy nagy megtisztulást a szomorú, hideg, beteg világba. Azonban nem tudnak már megrendülni, ilyen gyerekesek lenni, sírni, mert háromszor megtagadtak valakit, valamit. Mert háromszor hazudtak. Hazugság, az már nem is számít. Azt már nem restellik. Mióta van ez így? A háború óta? Ott látta meg az egyes ember, hogy ő egy senki, s így mindegy, hogy mit mond és mit tesz? A halál példa és jel másoknak, a holtnak pedig az örök élet kezdete, ahol majd számot ad - hiszik-e még? Hat órától kezdve pedig sötétség lön kilenc óráig Kilenc óra körül pedig nagy fen szóval kiálta Jézus És íme a templom kárpitja fölétől aljáig ketté hasada, és a föld megindula, és a kősziklák megrepedezének A kereszten meztelen, hideg test függ mozdulatlan. Mindenfelé ott az ábrázolata. Minden misén felmutatják a Testet. A test, ami majd föltámad, hát azt nem lehet mindenfajta mocsokban megmártani, meghempergetni, s belökni egy gödörbe,
• , i ¦ .; i ' i ; 'i-. ¦ ¦ . . 's . ! » ¦ • í . í . ! • .1 1
hogy ott elrohadjon. Minden test lelket őriz magában, gondolnak-e még erre? Tisztelik-e még a maguk testét, a másét? Az útszéli feszületek előtt még keresztet vetnek, kalapot emelnek. Tudják-e még, miért? És magához vévén József a testet, begöngyölé azt tiszta gyolcsba. És elhelyezé azt a maga új sírjába, amelyet a sziklába vágatott, és a sír szájára egy nagy követ hengerítvén, elméne. Hogy kő zárja már a sírt, azzal nincs vége semminek. Parancsold meg azért, hogy őrizzék a sírt harmadnapig, nehogy az ő tanítványai odamenvén éjjel ellopják őt, és azt mondják a népnek: feltámadott a halálból
Hogy a kő a sírboltot lezárta, nem a vég volt, hanem a kezdet. Akkor még, még akkor nem sikerült letagadni a csodát. Nem lehetett. Mert csoda nélkül nem lehet létezni. Akkor még, s azóta, sok századokon át létezni akartak. De ha nem akar már létezni az ember Elvehetik tőle a csodát, s bármit megtehetnek vele, s ő nem akar már élni, hanem lefekszik, és meghal. Nem támad fel többé. Vissza