Tessedik Sámuel

Fülszöveg

Mint messzefénylő fáklyaláng, Tessedik alkotó élete úgy lobogott a hanyatló magyar feudalizmus nyomasztó sötétjében. Nyugaton már megvirradt a "fény századának", a felvilágosodásnak hajnala: francia földön mind jobban érik a nagy polgári forradalom. Magyarországot még megüli az éjtszaka; csak egykét elszórt, magában álló fénycsóva próbál megküzdeni a sötétséggel. Amióta, Rákóczi szabadságharcának bukása után, a magyar uralkodó osztály behódolása a népet kiszolgáltatta Bécs önkényének, a Habsburg-gyarmattá süllyedt országban újra megszilárdult, szinte görcsös erőlködésbe merevedett a feudalizmus. A magyar nemesség a kétfejű sas védőszárnyai alatt újjáéledt buzgalommal építette ki s bástyázta körül feudális hatalmát és különállását a lakosság kilenctizedét alkotó parasztság ellenében.
Annak, ki a feudalizmus fülledt homályát eloszlatva,a polgárosodás útjára akarta vezetni nemzetét, a magyar uralkodó osztállyal nem volt sok kezdenivalója. A katolikus főpapság a nép kizsákmányolásából eredő roppant anyagi eszközeit fényűző életmódra, barokk építkezésre fordította, a műveltség, amit közvetített, nemzetközi volt, ideológiai síkon pedig a Habsburg feudális abszolutizmus s a hűbéri osztályuralom megerősítésére vetette latba a feudális vallásosságban gyökerező befolyását. Ami a főnemességet illeti, miután beadta Bécsnek derekát, a Habsburgoknak volt gondja rá, hogy részben kicserélődjék, felhíguljon, idegenekkel telítődjék, s címek-rangok-kitüntetések csábítása alatt áldozatul essék az udvar vonzásának. Azzal, hogy birtokainak hátat fordítva, abszentista életmódra adta fejét, s udvari főnemességgé vedlett, gazdasági, politikai és kulturális vonatkozásban egyaránt eljátszotta vezetőszerepét az ország életében. A nagybirtok, melyen egykor hatalmi állása nyugodott, puszta jövedelemforrássá vált a szemében, de még a majorsági gazdálkodás (árutermelő földesúri nagyüzemek) kiépítése révén sem volt képes fényűző igényeinek eleget tenni. A fő kormányszékek vezető állásaiban engedelmes eszköze lett a Habsburg gyarmatpolitikának. Kultúrában is teljesen idegen befolyás alá kerülve, elszakadt a társadalomtól, elidegenedett nemzetétől. A köznemességből, melynek már majdnem a fele birtoktalan sorba süllyedt, csak kis rész iparkodott, hivatali pályára lépve, a főurak mögé zárkózni. A középbirtokosok többsége, magára maradva, ősei földjén vetette meg lábát, úgy igyekezett szert tenni anyagi s politikai függetlenségre. Jobbágyai kezemunkájából csaknem minden kitelt, amire a falusi életben szüksége volt, a vármegye pedig közigazgatási-politikai becsvágyának kiélésére adott teret; de mindez egyúttal elparlagiasodást, szűk látókört, helyi érdűséget, elmaradott, egyoldalú latinos-jogászi műveltséget jelentett. A középnemesség, miközben görcsösen ragaszkodott feudális kiváltságaihoz, a vármegyék sündisznóállásába húzódva, egyúttal a nemzeti függetlenség védelmezője is volt a terjeszkedő Habsburg-abszolutizmus összbirodalmi tendenciái ellenében; de a hűbéri rendbe fogódzva, nagyobbrészt a haladó polgári törekvésekkel is szembekerült. Vissza