Területileg differenciált oktatás és művelődéspolitika lehetőségei és szerepe a területfejlesztésben - Szöveggyűjtemény II.

Előszó

Ismét fontossá váltak az iskolák. Nem először és bizonyára nem utoljára. Fontosságuk mögött több vari, mint puszta kultúra- és politikaközvetítő szerepük fajlagosan növekedő társadalmi súlya. Nem valószínű - soha nem is volt az, s ma talán már kevesebbet is bizonygatják hogy az iskola segítségével termelési vagy/ és társadalmi forradalmat lehessen csinálni. Nem erről van szó. Arról a bonyolult kapcsolatról, ami a konkrét, egyszeri iskolát közvetlen környezetéhez füzi. Ez volt fontos - túl persze a tulajdonviszony össztársadalmi és magaspolitikai tétjén - 45-47-ig, amikor az iskolában, az iskolával, vagy az iskola ellenére kellett helyben politizálni, ez amikor az iskola volt egyik bástyája az "ellenséges reakció elleni harcnak",' /a siófoki városkörnyék egyik iskolájának igazgatóját állásával zsarolták meg, ha szülei nem lépnek be a téeszbe/, s ez, amidkor - a "konszolidáció" sodrában - az iskola lett támasza, talpköve a "szülőnevelésnek", a népnevelésnek.
Azután az iskola kiesett a pixisből. Mintha betöltötte volna "történelmi küldetését" egyszeriben "feleslegessé" "szakszerűtlenné", "költségessé" vált, s kezdetben észrevétlen, később nagyonis zajos körülmények között, majd ismét óvatosabban és lassabban megkezdte "kivonulását" aprófalvainkból. Nem gondolhatjuk, hogy a hetvenes évek elején-derekán kevesebb köze lett volna az iskolának környezetünkhöz mint korábban.
Arról van inkább szó, hogy a politika "ejtette" az iskolát, minthogy "ejtette" azt a félmilliónál is több embert, akit közvetlen iskola nélkül szeretett volna hagyni. Abból, ahogyan más közintézmények is eltűntek a végekről, arra következtethetünk, hogy a politikának ekkortól nem voltak tervei az ilyen településen élőkkel, túl mondjuk azon, hogy - ha van erejük - költözzenek sűrűbb vidékre. Vissza