Előszó
Részlet a könyvből:
Mindenki tudja, hogy én, mint a vidékről a fővárosba csöppent szegény parasztgyerek kezdtem a mesterségemet.
Én nem szégyeltem ezt soha. Sőt, mindig büszke voltam arra, hogy...
Tovább
Előszó
Részlet a könyvből:
Mindenki tudja, hogy én, mint a vidékről a fővárosba csöppent szegény parasztgyerek kezdtem a mesterségemet.
Én nem szégyeltem ezt soha. Sőt, mindig büszke voltam arra, hogy mint rongyosnadrágú pékinas kezdtem.
Az első gazdám üzlete a Józsefvárosban volt, egy kis földszintes épületben. A ház a gazdám sajátja volt természetesen. A pékműhely hátul volt egy szárnyépületben és előtte nagy udvar, virágágyakkal és három tujafával. Azonkívül a műhely mögött is volt egy kisebb udvar. Ez felében puszta volt, felében kacattal, szeméttel, porolóállványokkal tele.
Mintha most is látnám ezt a kis házat, ha így rágondolok és az egész derék, egyszerű népét, magammal együtt. Pedig hova lett azóta ez a kis ház és a népe?!
Ma gyönyörű, hatemeletes bérpalota áll a kis ház helyén, fényes kirakatok az aljában s egy mozi transzparensei és plakátjai kiabálnak és vakítanak a palota egyik frontján.
Hiszen, hál Istennek, csudamód hatalmasat fejlődött ez a mi Budapestünk. Dehát az ember nem tehet arról, hogy néha hitványabb dolgokért jobban fáj a szíve minden pompánál, vagyonnál. így én is, nagyon sokért nem adnám néha. ha úgy maradt volna ott az a kis ház, ahogy valaha. Néha szinte megkönnyezem, hogy eltűnt onnan és helyette ez a hatalmas, fényes palota mintha gúnyos, lenéző vigyorgással fogadna furcsa, keserves, vidám emlékeimmel engem, ha arravetődöm.
Vissza