Előszó
Vannak a világban, a közéletben slágertémák, amelyek minden helyzetben, unalmassá váló társalgások süket csendjét is oldani képesek. Közhelyként szokták mondani, hogy ilyenkor vagy idétlen...
Tovább
Előszó
Vannak a világban, a közéletben slágertémák, amelyek minden helyzetben, unalmassá váló társalgások süket csendjét is oldani képesek. Közhelyként szokták mondani, hogy ilyenkor vagy idétlen viccekkel lehet próbálkozni, vagy sikamlós történetekkel, féligazságokat sem hordozó pletykákkal, végül a kegyetlen valósággal.
Manapság slágertémának számít a terrorizmus, bár még nem hatolt be a társasági fecserészés megszokott témáinak területére. Marad még a bulvár, a bugyuta, felszínes zizegés és hála az Úrnak, a terrorizmus még a sokadik helyen szerepel a töltelék témák rangsorában.
Sokan szólnak hozzá, és sokan értenek hozzá.
Ha megcsavarjuk egy cseppet, ezt a mondatot, talán nem veszít sokat az értelméből, de mégis közelebb jutunk az igazsághoz: Van, aki hozzászól és van, aki ért hozzá.
Ki jobban, ki kevésbé, ami nem baj. Ettől színesebb a világ (a színek pedig szebbé teszik életünket). Problémát jelent azonban, ha a hozzáértés hiánya miatt, torzkép alakul ki, és annak alapján alkotunk véleményt a világ egy tragikusnak mondható jelenségéről, netán rosszabb esetben környezetünkről, a világról.
Kevés olyan szó van, amit ne hallottunk volna az utóbbi időben oly sokszor a világban, mint a terror vagy terrorizmus. És mennyi értelemben, élethelyzetben!
Vissza