Előszó
Először kerül a magyar szakemberek kezébe az egészségnevelés diszciplínájának szakkifejezéseit tartalmazó szakszótár. A szótár összeállítása nemzetközi együttműködés eredménye.
Minden tudománynak van saját szakkifejezési, terminológiai szókincse. Az önálló tudományt éppen az fémjelzi, hogy saját témakörében sajátos kifejezéseket használ. Előfordul, hogy ugyanazon kifejezést más diszciplína is használja más értelmezéssel. Éppen ezért a tudományos rangra törő elméletek mindig megalkották a maguk terminológiáját.
Az egészségnevelés csak az utolsó évtizedekben jutott el az önálló diszciplina rangjára. Eközben az egészségnevelés sem nélkülözhette, hogy saját szakkifejezéseit körül ne írja, ne definiálja.
Egy-egy szakkifejezés definíciója a diszciplína leülepedett, megállapodott - ugyanakkor nemzetközileg is elfogadott - episztemiológiai tartományait írja körül. Ebből a szempontból sem kis feladatra vállalkozott az a nemzetközi munkabizottság, amely az egészségnevelés szakkifejezéseit gyűjtötte össze és írta körül.
A magyar könyvkiadásban egymást követik az egyes tudományok terminológiai szótárai. Rövid néhány év alatt a pszichológia, a pedagógia, az andragógia és egy sor más diszciplína terminológiai szótárai láttak napvilágot magyar nyelven. Mindez a törekvés a tudományterületek önálló létének tanúbizonysága.
A szakkifejezéseket tartalmazó szótárak sorában - nem éppen a legutolsónak - jelenik meg az „Egészségnevelési szakkifejezések értelmező szótára" magyar nyelven. Az eredeti orosz és német nyelven 1981-ben jelent meg Moszkvában. Azóta elkészült a cseh, a bolgár és a lengyel fordítás. A magyar fordítás elsőként mutatja be a magyar szakembereknek, kutatóknak, felsőfokú oktatási intézmények oktatóinak az egészségnevelés diszciplínájának sajátos szakkifejezéseit.
A tudományos kutató különféle szakkifejezési szótárakkal, tezauruszokkal, lexikonokkal, enciklopédiákkal találkozik munkája során. A most kézbe kerülő nemzetközi terminológiai - szakkifejezési - szótár korántsem az elnevezésének megfelelő formában jelenik meg, inkább az enciklopédia elveit követi: átfogó, az egészségnevelést rendszeresen tárgyaló szakismereti anyagot tartalmaz. Ezért nem várhat az olvasó a „szótárban" abc-sorrendű tagozódást.
A magyar kiadásban szerettük volna ezt az ellentmondást azzal feloldani, hogy a kötet végén abc-rendbe szedett tárgymutatót közlünk.
Vissza